Az elmúlt másfél hónapban szerencsém volt rengeteg időt eltölteni a magyar tengernél, és méltán mondhatom, hogy mostanra már a második otthonommá vált. Talán szentségtörés, de a Balaton sosem a fürdőzés miatt vonzott. Nem vagyok egy Hosszú Katinka-típus – leginkább olyan vagyok a vízparton, mint azok az emberek a diszkóban, akik két óráig állnak ugyanazzal az itallal a kezükben, miközben bátortalanul lépnek a zene ütemére kettőt jobbra, majd balra. A különbség, hogy én ugyanezt a mozdulatsort egy lángossal a kezemben teszem meg a víz partvonalánál. A vízisport ezen általam művelt formája még nem került be az olimpiai játékok közé; kár, pedig jó vagyok benne. A fürdőzésen túl azonban sokkal inkább vonzott az a nyugalom, amit a Balaton és környéke áraszt magából; ez az a fajta kikapcsolódás, amit nem kapsz meg a delfines törölközők között napozva. Az északi part a szívem csücskévé nőtte ki magát, némelyik településen olyan látvány fogad, mintha nem is egy magyar faluban járnék. Van egy sajátos miliője ennek a környéknek – a levendula- és napraforgómezők, a gondosan sorakozó vidéki házak, az aprócska templomtornyok, a szalmabálákkal borított egymást övező dombocskák, amelyek Toszkánát hozzák közel hozzánk, és a látótérben fel-felbukkanó olykor türkiz, máskor zöldeskék tó látványa festői a magamfajta romantikus álmodozók számára. A látvány persze sokakat vonz, sőt az utóbbi időben kifejezetten divat lett a Balatonra való járás. A közönsége persze sokat változott, az élére vasalt ing, a felhajtott nyakgallér és az 'itgirl' stílusvilág hamar felváltotta a korábbi közeget. Lenyelek ezért egy pikírt megjegyzést, és félreteszem az egy-egy régióra koncentrálódó sznobizmust, és igyekszem azt szemlélni, ami ennek a fellendülésnek köszönhető... Mert van ám gyümölcse. A sokasodó létszám, és a jó körülményekhez, éttermekhez szokott látogatók előcsalogattak egy olyan hiánycikket a Balaton környékén, ami végre mutatja a fényt a hamburgerekkel és mikrókból álló "látványkonyhákkal" tűzdelt alagút végén. Az elmúlt időszakban gombák módjára szaporodtak a jobbnál jobb éttermek, amik méltán írják fel magukat a gasztrotérképre. Néhány kedvencemet – a teljesség igényének hiányában – szedtem most egy csokorba az északi partról, bízva abban, hogy az augusztus számotokra sem maradhat el még egy kis kikapcsolódás nélkül.
