CELENI

                               

A tavalyi Marie Claire Fashion Days-en találkoztam először a CELENI legújabb kollekciójával, amit a tervező, Cselényi Eszter GIPSY névre keresztelt. A várt stílus helyett egy csodaszép, elegáns kollekció fogadott, ahol a részletgazdagság nem a mintákban vagy az egymásra tóduló színekben köszönt vissza, hanem abban a számos történetben és ötletben, ami a kollekciót körülölelte. Azóta folyamatosan nyomon követtem a ruhákról, táskákról napvilágot látó képeket, amik hamar a kedvenceimmé váltak. Ezt követően nem volt kérdés, hogy nemcsak a szívemben vagy a szekrényemben, hanem a blog sorai között is helyet kapnak.

Az interjú elkészítésekor Eszter lakásában találkoztunk, ami egyúttal a munkahelyének is otthont adott. A beszélgetésünk előtt volt még pár percem, amíg az eklektikus és bájos nappaliból – két kutyus társaságában – körbefuttattam a szemem az otthonában. Kívülállóként is látszott, hogy mindennek története van, épp úgy, mint az elkészített kollekciónak. Számos hógömb, egy régi szőnyeg a falra rögzítve vagy épp az a megszámlalhatatlan könyv a nappaliban mind egy-egy sztorit hordozott magában. 

Történetekből persze a későbbiekben sem volt hiány, mostanra viszont már nem csak a saját gondolataimra hagyatkoztam – Eszter leült velem szemben, és végre teret engedhettem a kíváncsiságomnak.

A kollekció elnevezéséből – amely a GIPSY névre hallgat – egy harsány színekkel és részletgazdag mintákkal tarkított,  a letisztultságot kerülő ruhadarabokra lehetett számítani, Te azonban meglepted a vásárlókat, és egy-egy darabtól eltekintve leginkább a kifinomultság és az elegáns pasztellszínek köszöntek vissza a ruhadarabokon. Mire vezetnéd vissza ezt a kontrasztot?

Szerettem volna egy olyan megvilágításból megmutatni ezt a világot, amelyből még nem elcsépelt, nem annyira várt, így abszolút célom volt, hogy egy picit másabb legyen, mint amire az emberek első körben számítanak. Másfelől pedig mindenképp szem előtt akartam tartani azt is, amit mi képviselünk, amelyhez viszonyítva el akartam kerülni egy nagyobb váltást – így erősítve azt, hogy azok a vásárlók, akik szeretnek nálunk vásárolni, ugyanúgy megtalálják azokat a darabokat, amiket előszeretettel hordanak nap mint nap. A részletgazdagság viszont megjelent a ruhák belsejében, sőt maguk a ruhák is nagyon színesek  lettek a Celeni színvilágához képest. 

Mi inspirálta a kollekciót, mi volt az, ami életre hívta ezt az életstílust a márkádon belül?

Az inspiráció számomra nem kifejezetten a roma öltözködés volt, hanem sokkal inkább a kultúrájuk. Az anyagok sokrétűsége, a giccs, mindenféle stílus keverése egyfajta szabadságot közvetített számomra, ami az anyaghasználatunkban is meglátszik. Ezentúl láttam egy filmet, ami a roma vándorlásról szólt, amelyben sokszor megjelent egy kép, ahol egy lány kék ruhában egy vödörnyi sárga nárciszt visz – ez a tudatomban is benne maradt, és azt hiszem, hogy a sárga és a kék párosítása innen eredt számomra.

Emellett van egy vidéki házunk Zala megyében, ahol gyerekkoromban nagyon sok roma családdal találkoztam. Sokszor mentek el a házunk előtt, és a nők hatalmas lepedőbe csomagolva vitték a holmijukat a hátukon. Innen származik a táskakollekció ötlete is. Ezek az impulzusok hívták életre a kollekciót.

Mennyire jellemző a munkád során – akár ebben a kollekcióban, akár a korábbiakat is szemügyre véve –, hogy a külföldi trendek nyújtanak iránymutatást? Van egy külföldről érkező vezérvonal vagy egy saját nyomvonalon haladsz?

Általában mikor elindulok egy anyagvásárra, szemügyre veszem a várható trendeket, majd ezeket az irányzatokat mindig párosítom valamivel, aminek van egy magyar vonatkozása is. Fontosnak tartom, hogy külföldön is tudomást szerezzenek rólunk, és hogy megmutassuk az általuk kevésbé ismert dolgok és szokások értékét. Ezt fűzöm tovább, általában mindig két vagy akár három összetevőjű az, amiből egy kollekció ötlete kialakul.

Eszerint összességében elmondható, hogy van egy üzenete is a kollekcióidnak?

Igen; célunk, hogy értéket közvetítsünk. Manapság, ha valaki Magyarországról hall, akkor sajnos nem feltétlenül a jó dolgok jutnak elsőként eszébe, ezért picit a küldetésemnek is érzem, hogy megmutassuk, hogy megannyi értékkel bírunk, amelyeket jó lenne, hogyha az emberek egy kicsit más megvilágításban megismerhetnének. Én mindig azt mondom, hogy egy storyteller kollekción dolgozom, ami azt jelenti, hogy van egy történet a kollekció mögött. Ha valaki – legalábbis nagyon reménykedem benne, hogy ez így van – levesz a polcról egy ruhát és annak belenéz a bélésébe, belsejébe, és utána rákeres a honlapunkon, akkor meglegyen benne az a felismerés, amit a kollekció magában hordoz.

Van már a jövővel kapcsolatban egy kikristályosodott terved?

Nagyon szeretném, ha minél több üzletünk lehetne külföldön (viszonteladói üzletben megtalálhatóak már a Celeni ruhák Bécsben, Varsóban és Berlinben – a szerk.), és egyre több emberhez eljutna a kollekciós darabok valamelyike. Én egyébként nagyon hiszek az online értékesítésben; nagyon jól használható ez a mai világban – olyan helyekre is eljuthatunk és olyan emberek is megtalálnak minket, amire és akikre nem is gondolnánk.

Magyarországon szerinted van elegendő potenciál az online vásárlásban? Mit tükröz a honlapotokon történő vásárlás?

Igen, és azt hiszem, hogy itthon kivitelezhető az is, hogy másképp kezeljük ezt a dolgot, azaz tudunk személyre szabottabban dolgozni. Vannak olyan visszatérő vásárlóink, akik a webshopon keresztül jöttek hozzánk, de ma már megvan a méretük, és ha rendelnek egy új dolgot, akkor azt úgy készítjük el, hogy pont illeszkedjen rájuk. Tehát megvan az a szabadság, hogy személyre szabhatjuk azt, amit adunk, és azt hiszem, hogy ebben tudunk egy kicsit mások lenni, mint a fast fashion üzletek és azok webshopjai. 

Érdekes, hogy említetted a fast fashion üzleteket; mostanában egyre többször került porondra, hogy az itthoni divattervezők miként vehetik fel a harcot a piacra és trendekre gyorsan reagáló, elérhető áron vásárolható üzletek termékeivel. Te hogy látod, mennyire könnyű ezen átlépni és érvényesülni az efféle széllel szemben?

Nagyon nehéz, viszont azt hiszem, hogy ez egy más felfogást, más közelítésmódot igényel. Egykönnyen nem szoríthatóak ki a fast fashion üzletek az itthoni piacról, de a kettő nem zárja ki egymást – erősíthetjük egymást attól függetlenül is, hogy vannak olyan elérhető árfekvésű üzletláncok, amelyek népszerűek a vásárlók körében. Egyre jobban olyan irányba megy a világ, hogy én is bemegyek ezekbe az üzletekbe és veszek magamnak egy fekete pólót vagy fekete kardigánt, ugyanakkor viszont megőrülök azokért a darabokért is, amiket szenvedélyes gyűjtőként szerzek meg fiatal márkáktól – ezek a ruhák párosíthatóak egymással. Mi épp ezért nem csinálunk fekete pólót vagy farmert, hiszen zömében azt úgysem nálunk fogják megvenni. De ha valaki beleszeret a pliszírozott szoknyánkba, akkor azt lehet társítani például egy fast fashion üzletben szerzett pólóval.

Hogy látod, külfölfön mennyivel másabb a piac reakciója, mennyivel nagyobb a befogadókészség az egyedi darabokra?

Hihetetlen, de nagyon különböző a piac már Bécsben is, mint mondjuk Budapesten. Mások a vásárlók, más a nők testalkata, tehát nem tudjuk teljes mértékben ugyanazt, ugyanúgy eladni, mint itthon – ezért akad, hogy egy picit változtatunk is a ruhákon az üzletek kérésére, de természetesen ezek csak nüansznyi módosítások. Azt hiszem, azzal, hogy az átlagkereset jóval magasabb ezekben az országokban, megengedhetik maguknak az emberek azt a luxust, hogy inkább a selymet vagy a természetes anyagokat részesítik előnyben. Itthon – ahol vannak fiatal vásárlóink is – figyelünk arra, hogy legyenek olyan elérhető árú darabok is, amik nem rossz minőségűek, viszont jóval olcsóbb alapanyagokból készülnek; ugyanakkor sokkal többet adunk el külföldön a drága darabokból, mint az olcsóbbakból itthon.

Mi az, amit egy magyar divattervezőnek el kell sajátítania ahhoz, hogy itthon érvényesüljön, mi lehet a márka sikerének a kulcsa? Létezik egyáltalán ehhez egy "jól bevált recept"?

Ez egy nagyon összetett dolog, és lényegében ez a szakma egy nagyon nagy szerencsejáték, ahol sosem tudhatjuk, hogy mikor van az a pont, hogy sikeresnek mondhatjuk magunkat. Én a mai napig nem tudom, hogy mi sikeresek leszünk-e, de nagyon bízom benne, hogy eljön ez a nap.
Az, aki nem lát bele a gyártás hátterébe, az nem tudja, hogy milyen költségkerettel jár egy tervező munkája. Az hogy mi kis szériában rendeljük az alapanyagokat Európából és nem Kínából, majd pici szériában gyártjuk itthon, az azt jelenti, hogy mérhetetlenül magasak a költségeink. Ezeket a költségeket valahol vissza kell hívni és korántsem igaz az, hogy ez mindig sikerül. Nehéz ezt a dolgot kézben tartani, de azt hiszem, hogy a siker kulcsa mindenképpen az, hogy a minőséget mindenáron fenn kell tartani. A másik, ami nekem személy szerint nagyon lényeges, hogy hogyan kezeljük a vásárlóinkat. Fontos, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, és úgy lássák, hogy aznap abban a félórában vagy órában ők voltak a legfontosabbak számunkra.

szoknya: STRADIVARIUS | top: ZARA | táska: CELENI | óra: MICHAEL KORS | cipő: ZARA

 karkötő: H&M

Simon Péter Photography