Pages

Search This Blog

2016. május 5., csütörtök

BLOGON INNEN, BLOGON TÚL


A 21. században az életünk meghatározó részét online éljük. Itt készítünk bevallást, e-mailben intézzük az ügyeinket, és online adjuk le a rendeléseinket. Itt beszélgetünk, itt ismerkedünk, itt nézünk filmeket és itt olvasunk újságot. Felcserélődtek a szokásaink, a használati tárgyaink és sokszor csak egy nagy fényerejű téglalapban kémleljük a világot. Felgyorsult tempóban élünk – ahol nemcsak célszerű, de elvárás is az ehhez való alkalmazkodás, legyen szó technikáról, munkáról vagy az egyszerű hétköznapokról. Minél gyorsabb vagy, minél több mindent uralsz egy időben, minél inkább felveszed a versenyt és az elsők között mutatsz újat, annál sikeresebb vagy. 

Amikor elhatározod, hogy teret adsz magadnak az efféle online világban, a fentiek lesznek azok a vezérfonalak, amik azon túl, hogy ösztönöznek, befolyásolnak is. Egy gépezet része leszel, aminek folyamatos mozgás szükséges, különben leáll és nem könnyű megadni azt a lendületet számára, hogy a motor ismét beinduljon. Az oldalam motorja lassan három éve robog, hol kisebb, hol nagyobb fordulaton. Ezidő alatt én is, és az oldal is nagyon sok változáson mentünk keresztül. Már nem törekszem a görcsös megfelelésre, nem vágyom hamis tökéletességre, és igyekszem levetkőzni azokat a sallangokat, amiket akkor veszel fel, ha szeretnél (el)ismert bloggerként boldogulni. Velem együtt a céljaim is változtak. A magyar porondon való érvényesülés nemcsak azért nehéz, mert viszonylag szűk piacra sok blogger jut, hanem azért is, mert itthon még nem alakult ki a befogadókészségnek egy olyan széles kultúrája, ami azt eredményezné, hogy nagy számban és vegyes korosztályban sikerüljön a monitor elé kötni és inspirálni az Olvasókat, sőt sokszor még az sem könnyű feladvány, hogy maga a szó ne kapjon negatív töltetet. A blogger szféra felhígulása, a posztok "tömeggyártása" és az utóbbinak áldozatul eső minőség vagy kizárólag a like-ok számába való kapaszkodás pedig remek táptalajt nyújt ennek.
Hogy én jó bloggernek tartom-e magam? Nem. Olyannak, aki szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál? Igen. A szívügyem minden leütött karakter, minden kép és minden tartalom. Egy blog vezetése viszont – az anyagi vonzatától eltekintve – egy teljes munkaidős állás, amihez nem elég elhivatottság, pénz és odaadás, hanem alaptartozéka a rengeteg idő is. Jelenleg az utóbbival küzdök, és fogok is a következő másfél hónapban, ami nem titok azoknak a sorstársaknak, akiket az egyetem dante poklára emlékeztető időszak vár.
Hiszek viszont abban, hogy sikerül majd lebilincselnem Titeket a jövőbeli terveimmel és bízom abban, hogy hosszú távon sikerül egy újfajta szemléletet kölcsönözni a blogoknak. Rég dédelgetett álmom, hogy megtaláljam a magazinok és a blogok között húzódó mezsgyét, és azon a vonalon maradva tudjak írni és alkotni. Hiszem, hogy egy alapvetően divatcentrikus blognak nem kell kizárólag vattacukor témák köré épülnie, és van potenciál abban, ha kintebb toljuk a megrögzött határokat. Én erre készülök.
Most viszont – ha hallgattok rám –, lépjetek ki az online "négyzetből", tegyétek azt zsebre és élvezzétek ki a kinti hűvöskés, ámde szép időt... Például a mai bejegyzés összeállításában.
Con amore,
Zsófi







kabát: ZARA  nadrág: MANGO | ing: ZARA | cipő: ADIDAS | nyaklánc: AVOCADA | óra: DANIEL WELLINGTON

Simon Péter Photography

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Shop my favourites: