Pages

Search This Blog

2016. április 2., szombat

ERRŐL SZÓL AZ EGÉSZ(SÉG)?!


Az elmúlt időszakban több beszélgetés is szólt arról a Barátom és köztem, hogy miért keveredek mindig tévútra, ha az egészséges életmódról vagy a helyes táplálkozásról van szó, netalántán az edzőterembe járásról. Mindegyik vádpontra női vehemenciával válaszoltam, sőt legbelül talán még néha sértésnek is vettem a mondatait. Én és a plusz pár kilóm is tisztában vagyunk azzal, hogy alapvető változtatásokra van szükségünk, azonban mindezt szemtől szembe hallani már más dolog. A külsőt illető kritika – még ha az építő jellegű is – mély nyomvonalat hagy a női fejben és hol önsajnálatra sarkall, hol önképzavarba taszít, hol pedig motiváló jellegű. Az elmúlt években mindhárom utat megjártam, szerencsére azonban végre stabil és kissé széles lábakon (főképp combokon) állok ahhoz, hogy a javamra váljon a jó szándékú, ámde annál egyenesebb és célzatosabb kritika.
Az edzés nálam kemény dió, noha több, mint egy évtizedet töltöttem versenysporttal. Miután leszázalékoltak és nyugdíjba vonultam a versenyekről, egy átmeneti időszak után könnyű volt a kényelemre való átállás. A indíttatás, miszerint mozognom kell mindig megvolt, de felvenni a sportcipőd és elindulni sokkal nehezebb – az edzőcipőt így idővel a nyúlcipő váltotta fel. A minta bezzeg ott volt előttem, a Barátom hetente ötször jár konditerembe, valószínűleg egy terminátor, csak még titkolja. Az utolsó termes élményem olyan régen volt, hogy vállalhatatlan, hogy az időpontját leírjam, viszont az emlék még mindig úgy él a fejemben, mintha tegnap lett volna. Tíz méterről látszódott, hogy nem vagyok odavaló, én voltam az, aki minden gépet úgy kezdett el használni, hogy google translate-tel fordította a német használati utasítást a gépek tetején vagy oldalán. Az eredetileg másfél órásra tervezett edzésből így 50 percet leginkább egy nyelvtanfolyam tett ki. Hiába, valószínűleg így sem használtam rendesen, mert 10 perc után egy elől-hátul izomcsoport-együttes lépett oda hozzám, hogy megmutassa, hogy hogyan kell rendeltetésszerűen használni egy ilyen eszközt. A meghatódottságtól átitatva hallgattam a szavait, hogy igenis még nem halt ki az emberi jóság és tudunk segíteni egymásnak. Aztán kijózanítólag hatott a felismerés, hogy valószínűleg csak a gépre vár, én pedig túl régóta keverem a szezont a fazonnal ahhoz, hogy legyen türelme mindehhez. Mindemellett bizonyos kategóriájú és színvonalú edzőtermek elég felületet nyújtanak ahhoz, hogy a divat ott is lábat verjen. Még nem jöttem rá, hogyan kell sikkesnek és csinosnak lenned, miközben ömlik rólad a víz, és szól a füledben az "I will survive", de jól láthatóan másnak ez nem okoz gondot. A Nike friss kollekciójának kihelyezett telephelyeként is működő teremben nehéz önbizalmat sugározni az ezer éves szürke pólódban, a hátadban tíz Rubint Rékával, de becsületemre váljon, én megpróbáltam – noha karrierem ezen a téren rövid pályán futott.
Az edzés persze önmagában nem elegendő, ha nem társul mellé tudatos táplálkozás. Nálam a legnagyobb gond itt kezdődik, tudatosan eszek össze-vissza. Minden étkezésem egy kisebb rituálé, imádom azt a harmóniát, amit egy jól elkészített étel áraszt magából, és hiszem, hogy a gasztronómia egyfajta művészet, ahol a tányér a vászon. Tisztelem és becsülöm azokat, akik képesek lemondani erről, és feláldozni mindent a jó alakért. Legyünk őszinték – egy elenyésző kivételtől eltekintve – azok, akik élharcosai az egészséges ételeknek, nem feltétlenül azért fogyasztanak kevés zsiradékot, vagy mondják azt egy fehérjével, kókuszzsírral és édesítővel készült süteményre, hogy isteni, mert párás szemmel néznek utána a testtömeg-indexükre vagy a vércukor szintjükre. A külsőségeknek élünk, és járulékos az, hogy a belsőnknek is javára szolgálunk. Jól akarunk kinézni, és ez a legnagyobb mozgatórugó. A magunknak való bizonyítást lassan felváltotta a külvilágnak való bizonygatás – ennek leképeződése az, hogy kényszeresen kell posztolnod az edzés előttről és utánról, a fehérje turmixodról és a motivációs idézetekről. A közösségi média – különösen az instagram – az elsődleges színtere annak, hogy rosszul érezd magad, ha nincs egy rubik kockányi izom a hasfaladon, és ha ma még csak egy rántott húst ettél a garnélás saláta helyett. Ezért hiszek abban, hogy a tudatosság nemcsak az életmód megválasztásánál kellene, hogy megjelenjen, hanem abban is, hogy minek biztosítunk felületet az életünkben. Nem akarok bűntudatot érezni amiatt, mert olykor megkívánok egy hamburgert, vagy mert a moziban nincs popcort nachos nélkül, és nachos popcorn nélkül. Hiszem, hogy az egészség nem csak abban testesül meg, hogy egy szál zellerrel ülök a kedvenc műsorom előtt, vagy akkor is lemegyek futni, ha zuhog az eső, hanem hogy alkalmanként szerepet engedhetek annak is, amit a szervezetem megkíván. A kulcs a mérték és az ahhoz társuló akarat, és ez az, amit egyelőre még tanulnom kell. Alternatívákat szeretnék találni, aminek nincs lemondás vagy sanyargatás íze, épp ezért nem azt szeretném variációként szerepeltetni, hogy például az olívaolajat felváltja majd a kókuszolaj, a fehér lisztet pedig a zabpehelyliszt. Ezek bár praktikus dolgok, ha valaki elszántan szeretne sokat fogyni, vagy egy teljesen új életformát választani, azonban hosszú távon túl sok változtatást és korlátot követel. Az én határaim kintebb húzódnak, ezért igyekszem olyan egészséges ételeket választani, amik bár nem helyettesítenek egy lángost vagy egy pörköltet nokedlivel, viszont nem követelnek meg egy teljes életmódváltást és tobzódnak bennük a finom ízek.
Ebben a bejegyzésben egy ilyen paraméterekkel rendelkező saláta kap színteret, ami nem tartalmaz sok kalóriát, mégis laktató, és ugyanúgy elfér benne a salátalevél, mint egy pár szeletnyi bacon. Grátiszként pedig készítettem egy banánpalacsintát, próbáljátok ki akár reggeliként, akár desszertként is!
Mindemellett az utóbbi időben – felhagyva a korábbi rossz szokásommal – igyekszem több vizet fogyasztani, ami határozottan jobb hatással van a közérzetemre. Nemrégiben a vizplaza.hu-tól kaptam egy ajándékcsomagot, amiben néhány közkedvelt termékük lapult. Talán kissé szokatlan egy vízre a finom szót használni, viszont valóban kifejezetten kellemes ízük és textúrájuk volt, és végre nem ébresztettek bennem olyan érzést, hogy erőszakkal kell magamba préselnem a szükséges napi adagot. Innen is még egyszer köszönöm a csomagot!

Con amore,
Zsófi


Avokádós-epres csirkemell saláta

Hozzávalók két főre:
-salátakeverék
-0,25-0,30 kg csirkemell
-fűszersó/fűszerkeverék
-fél avokádó
-6-7 szem eper
-3-4 szelet bacon
-180-200 gr feta
-lenmag
-balzsamecet
(az adagok ízlés szerint, a megadottakon túl alakíthatóak)


Vannak napok, amikor gyors ebédre vagy vacsorára vágyunk. Egy-egy pác összeállítása ugyan nem sok idő, de azt vettem észre, hogy sokan megijednek, ha az összetevők száma egy lélektani határ fölé emelkedik, vagy épp egyszerűen csak a praktikusságot részesítik előnyben. Ennél az ételnél nem az volt a célom, hogy túlbonyolítsam az előkészületeket, ezért – és most minden szakmabeli ugorja át a mondat második felét – bolti fűszerkeveréket használtam, leánykori nevén Kotányi sültcsirke fűszersót. A megtisztított és felkockázott csirkemellet meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és bepácoltam a fűszersóval. Miután kicsit pihent rajta a fűszer, magasabb lángon aranybarnára pirítottam a csirkemell kockákat, közben pedig előkészítettem a többi hozzávalót. A bacont keskeny csíkokra vágtam és közepes lángon lepirítottam, majd megpucoltam az avokádót, megtisztítottam az epret, végül mindkettőt kisebb méretű kockákra vágtam, akárcsak a fetasajtot. Ha a hús megsült, kicsit hűlni hagyom, majd összeállítom a salátát. Zárásként az egészet megszórom egy kevés lenmaggal, vagy opcionálisan valamilyen kedvelt magkeverékkel, majd egy kevés balzsamecetet öntök a salátámra.




Banánpalacsinta

Hozzávalók:
-1 banán
-2 tojás
-fahéj
-görög joghurt vagy mascarpone
-méz
-gyümölcsök ízlés szerint
-vaj


A banánt feldarabolom, majd két tojással és egy kevés fahéjjal összeturmixolom, hogy homogén állagú tésztát kapjak. Egy teflonos palacsintasütőben vagy serpenyőben egy késhegynyi vajat megolvasztok, majd amerikai palacsinta méretű korongokat formálok a banános keverékből, és megsütöm a mindkét oldalát – épp mintha hagyományos palacsintát sütnék. (A sütő kivajazása nem szükséges minden kör előtt, épp ezért praktikus teflont választani.)
Ha a palacsinták kisültek, akkor minden réteget megkenek egy kevés görög joghurttal vagy mascarponéval  – vagy akár a kettő keverékével –, majd egy mézzel megszentelem, végül rápakolok pár szem gyümölcsöt. Ezután jöhet is a következő réteg, csakúgy, mint az előzőnél.


2 megjegyzés:

Shop my favourites: