Ugyan téli lány vagyok, de pavlovi reflex módjára reagálok az első napsütéses délutánra. Messze megelőzöm mind a csillagászati, mind a meteorológia tavaszt, nálam február közepén már megkezdődik az új időszámítás. Talán az az oka, hogy örömmel konstatálom, hogy nem kell megvakulni lámpa nélkül a lakás falai között délután háromkor, vagy hogy levetkőzhetjük a gyászszertartás színeit, de talán az oka az is, hogy az első hóvirág felfedezése után én már virágoskerteket látok minden növény lelőhelyén. Üt az órám, kibújok a téli álom után a nagyzóan garzonnak nyilvántartott barlangomból, és boldogan fagyok halálra az egyelőre még csípős reggeleken. Merthogy az időjáráshoz való öltözés sosem ment, amit Anyukám is előszeretettel mantrázott onnantól kezdve, hogy magamtól öltöztem fel. Bármilyen évszak volt, én mindig egy-két hónappal előrébb tartottam. Három-három hónap hosszú idő, én pedig mindig megújulásra vágytam.
Az idei, februári "tavasznál" sincs másképp, noha az elmúlt napok monszun időjárása sokat rontott az összképen. Hiszek azonban abban, hogy a szürke napok tökéletes ellenszere, ha belefeledkezünk kicsit a mögöttünk lévő télbe és egyre több tavaszváró darabbal bővül a repertoárunk. A virágoskertekre pedig még valóban várni kell, de addig is az én szekrényemben már sorakoznak a virágok. És ebben a bejegyzésben is.
Con amore,
Zsófi
ing: ZARA | kabát: Stradivarius | cipő: ZARA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése