Pages

Search This Blog

2015. március 23., hétfő

HÁZI NARANCSLEKVÁR
– a vidék ízével –

Meggyőződésem, hogy a lekvároknak számos arca van: ugyanúgy lehet kitűnő párosítás a legelegánsabb desszertekhez, mint amennyire megállja a helyét az éhség elleni életmentő meg-megszáradt kenyér tetején, ugyanúgy passzol számos étel kiegészítőjeként, mint amennyire finom önmagában egy kiskanál társaságában, és nem kevésbé illik egy-egy sós étel alkotóelemébe csempészve, mint amennyire egy cukorbomba édesség mellé.
Ami engem illet, gyerekkorom óta rajongok a lekvárokért; a mai napig él bennem dédimamám lekvárjának emléke, és nem kevésbé rajongok nagymamám istenien fűszerezett szilvalekvárjáért sem, vagy azért az 'élményért', hogy lábujjhegyre állva pásztázom a polcon sorakozó lekvárokat mamámnál, ahol egyre lehetetlenebb évszámmal szerepel az üveg tetején, hogy melyik évjáratú és milyen ízű lekvárról is van szó. A bornak jót tesz az idő, a lekvárnak már kevésbé, de vidéken az emberek szeretnek rácáfolni a tartósítás biológiai törvényeire. 
Ugyan öt éve Budapesten élek, előtte pedig tizenegy évig laktam Egerben (és a mai napig is, ami a hétvégéket illeti), de a gyerekkorom egy részét vidéken töltöttem, a nagyszüleim pedig egy-egy Heves megyei faluban élnek, így volt alkalmam magamba szippantani az ott uralkodó levegőt, és megtanultam értékelni azokat az értékeket, amiket csak egy ilyen helyen élő ember ismer. Ahogy az ember minél több időt tölt egy mindig zajos nagyvárosban, ahol minden programozottan működik, minden menetrendszerű, vagy ahol a saját szomszédodat sem ismered, önkéntelenül – egy bizonyos kort elérve – vágyakozol afelé a nyugalom felé, amit egy egynéhány ezres vagy száz fős település nyújthat. Ha nem is mindennap, de bizonyos időközönként, amint megtelik az a bizonyos pohár, egészen biztos. 
A gyerekkoromból számos emlék él az emlékezetemben, hogy hogyan is telik egy nap a külcsín, a megfelelés és a 3G városaitól jó messze. Az igazat megvallva a maga módján komikusak az ott uralkodó szokások – nem telik el egy hét a family frost és a kenyeres autó nélkül, ahol örökös a harc a nyugdíjas nénik szívének és pénztárcájának meghódításáért, vagy ahol a 'híradó' részmunkaidős megosztásban az oszlopokra szerelt hangszóró és a szomszéd néni, és persze ott vannak az elmaradhatatlan "Jössz? Megyek." magasröptű párbeszédekkel tarkított séták, vagy ahogy a "Vigyázz, a kutya harap" biztonságtechnikai eszköz hívja fel az óvatlanok figyelmét a kapu mögött farkát csóváló húsz centiméteres tacskóra. Ezen kívül ki ne találkozott volna a vidéki nagymamájánál azzal az érzéssel, amikor felfedezi a fagyasztóban lapuló utolsó jégkrémes dobozt, majd a reményt kettétörve megtalálja benne a féléve elrakott pörköltet, de ismerős lehet a falusi enteriőrben uralkodó stílus is – azaz a feszület, a rekamé, a ballagós képed, a horgolt terítő, és a viaszkos vászon találkozása.  Egy-egy mókás, ámde szeretettel teli szelete annak, ami a gyökere annak, ahonnan származol.
... És bár vitathatatlan, hogy rajongok a gasztronómiai élményt nyújtó éttermekért, és a különleges fogásokért, de közel sem esik semmi sem olyan jól, mint amit a nagyszüleim vagy Anyukám készít nekem – legyen az egy klasszikus vasárnapi ebéd, vagy egy régi időket és ízeket idéző lekváros kenyér.

Őszintén szólva már rég élt a fejemben a lekvárkészítés gondolata, azonban – a valóság ellenére – mindig azt gondoltam, hogy egy délutánt igénybe vevő, emberfeletti teljesítménnyel jár az elkészítése. A nézetem okát a mai napig nem tudom, mindenesetre a tapasztalatlanságomat tükrözi, hogy a receptemben szereplő mennyiség három kisebb üvegbe volt elég, így ha meg kívánjuk tölteni a spajzban lévő polcokat, mindenképp növeljünk a megadott adagokon.

Hozzávalók:
  • 2 kg narancs
  • 1 púpos teáskanál fahéj
  • 2 teáskanál pektin (az én lelőhelyem egy Spar volt)
  • 5 gr gyömbér
  • (kb.) 110 gr cukor – ez ízléstől függően változtatható
  • pár szem szegfűszeg
Elsőként a narancsokat megtisztítjuk, ügyelve arra, hogy a gyümölcshúst és a héját összekötő fehér részek is eltávolításra kerüljenek, ellenkező esetben ez megkeserítheti a végeredményt. A héjából pár cikket érdemes megtartani, és julienne-re vágva a főzés során az alapanyagokhoz adni, ez még karakteresebb ízt ad majd a lekvárnak.
A megfelelő állag érdekében a készre pucolt narancsokat pürésítsük még főzés előtt, így utóbb sem kell bajlódni vele, és a végeredmény is sokkal homogénebb lesz. 
A pürésített narancsot lábasba öntjük, majd hozzáadjuk a lereszelt gyömbért, a cikkekre vágott narancshéjat, fahéjat, cukrot és teatojásba csempészett pár szem szegfűszeget. Nagyjából 15-20 percig főztem, amíg sűrűsödni nem kezdett, majd hozzáadtam a pektint, amit további egy percig összefőztem a lekvárral, majd a főzőlapról levéve, néhány perc hűlés után a szárazra törölt üvegekbe öntöttem. Hogy a lekvár minél tovább elálljon, az üvegeket fóliával fedjük le, és fejjel lefelé hagyjuk kihűlni őket.
Most már csak egy kiskanál kell hozzá... :)

Con amore,
Zsófi







0

2015. március 12., csütörtök

– a Daalarna 2015-ös kollekciójának bemutatóján jártam –

Legyünk akárhány évesek, nőként mindig vonzódunk a hercegnőkhöz, csak épp mindegyik korszakunkban ez másképp nyilvánul meg. Legtöbbünk óvodás korában már elég fogékony arra, hogy rajongást érezzen a Disney filmekben látott hercegnők iránt, és addig szemezünk a mesékben látottakkal, amíg két dolog rögzül bennünk: egyrészt mindegyik főszereplő egy mázlista, hogy egy igazi mintaférj kerül az oldalára, másfelől pedig szinte életre kelnek előttünk a – szószerinti – mesebeli ruhák. Majd általános iskolás korunkra új korszakba lépünk, és minden második lány hercegnőnek öltözve akar érvényesülni a sulifarsangon – ez az önmegvalósítás gyerekkori formája, ekkor még önbizalommal teli vágunk bele az életbe, mondván ez nem is olyan nehéz. Ezt követi a tinikor, amikor a gyerekkori álmok a hercegről némiképp szertefoszni látszódnak, míg végül a Hamupipőkéből Kamupipőke nem lesz, és keserédesen konstatáljuk, hogy az egyetlen működőképes kapcsolatunk is plátói. Átlépvén azonban azokba az évekbe, amikor a tortán lévő szám már nem egyessel kezdődik, megváltozik körülöttünk a világ, magával ragad a hétköznapok forgataga, és merőben más értéket képvisel a belső énünk. Ahhoz, hogy akklimatizálódhassunk a munkahelyünk, vagy éppen az iskola adta helyzetekhez, küzdelmekhez és kihívásokhoz, szükségünk van egy olyan hitre, ami belülről erősít meg bennünket, amely elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk elérni a céljainkat, és visz előre a mindennapokban. Hiszem, hogy ez az erő a nők belső hercegnője, ami ambíciózus és kitartó személyiséggé formál minket. Majd mikor rálelünk arra a férfira, akivel  saját tündérmesénket kívánjuk megírni, és sor kerül arra, hogy az életünket összekössük, szeretünk újra a gyerekkori énünk bőrébe bújni, és az igazat megvallva nem ismerek olyan nőt, aki ne szeretne hercegnőként tündökölni a szerelme mellett közös életük első "hivatalos" napján.
A 21. században azonban már nem kell Hamupipőkének lennünk ahhoz, hogy mesebeli ruhát varázsoljanak ránk, elegendő, ha ellátogatunk Budapestre az Alkotmány utca 16. szám alá.
Benes Anita, a Daalarna megálmodója 12 éve kíséri végig a nőket életük egyik legszebb és legfontosabb napján, és évről-évre frissülő kollekciókkal gondoskodik arról, hogy mindenki esküvőjére egy csipet varázslatot teremtsen.

Az év elején megrendezésre kerülő bemutató már-már tradícióvá nőtte ki magát, ahol félóra keretén belül mutatják be az aktuális évre kínált haute couture kollekciót. Jellemzően a vizuális élmény a show végére olyan magas fokon áll, hogy az első szembejövő férfihoz hozzámennél, csak hogy egyszer viselhesd a márka ruháit; s bár az előttem ülő Úr rendkívül nagylelkű volt, hogy a helyzet orvoslására felajánlotta a két még el nem kelt fiát, de szerencsémre a Szerelmemmel az oldalamon érkeztem, így elegendő volt az ő kezét szorongatnom diszkrét jelzéséül annak, hogy a ruhát már kiválasztottam, innentől már csak rajta múlik, mikor vehetem fel.

A bemutatót – a korábbi évekhez hasonlóan – Tatár Csilla nyitotta meg, aki elárult néhány részletet a bemutató előtti pillanatokból. Elmondta, hogy van egy sajátos szeánszuk a Tervezőnővel minden show előtt, amikor arra kéri, hogy mondjon néhány szót a kollekcióról, mi inspirálta, mi az ami elsőre eszébe jut róla. Csilla kérdésére Anita a 19. századi párizsi hangulattal azonosította az idei kollekciót, amelynek világába a bemutató elején felcsendülő Nouvelle Vague dal is remekül beillett.
Az elsőként felvonultatott ruhák jellemzően merész, mélyen dekoltált alkalmi ruhák voltak, amik némiképp kilógtak az eddig megszokott vonalból, és teret adtak azoknak a nőknek, akik magabiztosságukat nem félnek egy aprócska anyag alá rejteni, majd az előzőeknek ellentmondva ebben a körben kaptak helyet azok a darabok is, amik a "kevesebb több" elvvel összhangban finoman emelik ki az azt viselők nőiességét.


A második körben visszaköszöntek a Daalarna védjegyévé váló színátmenetes estélyi ruhák, amik szinte életre keltek, mihelyt a modellek végigsétáltak a kifutón. Szeretem a ruháknak ezt a fajta könnyedségét, és azt a "rendezetlenséget" ahogy az egymáson pihenő anyagok táncot járnak, ahogy kettőt lépünk bennük.


Egyértelműen a harmadik kör volt, amit mindenki a leginkább várt, az ami az idei bemutató szívét jelentette. A kollekció nem véletlenül kapta a Pearl nevet, a ruhákon pihenő gyöngyök valóságos ékszerdobozzá tették a ruhakölteményeket, amik valóban visszarepítenek a korábbi párizsi milliőhöz.
Az anyagokat illetően – hűen az eddigi évekhez – jellemzően a csipke, a tüll, és a selyem dominált, a színek tekintetében pedig a klasszikus fehér mellett teret nyertek mályva- és krémszínű ruhák is.
A ruhák anyagukban hordozták a romantikát – a csipke számomra az az anyag, amely leginkább a kétarcúságot szimbolizálja: amennyire tud kacér és szexi lenni, olyannyira tud bájos és visszafogott is. Anita ruháin remekül elkülönült ez a kettősség és a kifutóján ugyanúgy helyet kaptak a zárt és konszolidált menyasszonyi ruhák, mint a mélyen kivágott és áttetsző darabok. Záró akkordként pedig ízelítőt kaptunk a finom virágmintákkal díszített esküvői ruhákból, amelyek – Carrie-t idézve – színtiszta költészetet teremtettek a kifutóra – méltón megkoronázva az idei év kollekciójának bemutatóját.
Végezetül szót kell, hogy ejtsek Vágó Réka cipőiről is, amik tökéletes összhangba kerültek a bemutatott ruhákkal, és jól összeszokott párost alkotva mozogtak együtt a rájuk bukó szoknyával.

Ahogy a Daalarna filozófiája is szól – a ruháik érzéki megjelenést kínálnak felejthetetlen alkalmakra, úgy a bemutató estéje is sokunk számára felejthetetlen és lenyűgöző alkalmat kínált arra, hogy gyönyörködhessünk a különleges anyagokban és kivitelezésben. Már most várom a jövő évi bemutatót!

Con amore,
Zsófi


Fotók: 
Fekete Csaba 
Szécsi István
0

2015. március 8., vasárnap

SZEMREVÉTEL

A szempillahosszabbítás az elmúlt években már-már közhelyesen népszerűvé vált, olyannyira, hogy a nők nagy százaléka – korosztálytól függetlenül – él ezzel a apró trükkel, vagy legalább egyszer már bizonyosan kipróbálta. Mielőtt a 3D forradalmat köszönhettük volna a mindennapjainkban, emlékszem, hogy szerettem azt hinni az el-elváló soros műszempillámról, hogy a tekintetem csábosabb, mint amilyen Angelina Jolie-nak valaha is lesz, és hogy ennél jobb trükköt kozmetikai cég még nem fejlesztett ki. Aki már próbálta, az tudja, hogy azok a pillák – jóesetben – csak az esti szórakozást élik túl – és valljuk be, az egyetlen napszak, amikor a saját magunk által felapplikált pilla működőképes az az, amikor sötét van –, nem beszélve arról, hogy a "már csak öt perc és készen vagyok" időtartamot igencsak megnyújtja a tükörtől három centire végzett "szemműtét".
Ezeket az időket felváltva, néhány éve jelent meg a piacon a szempillák reneszánszaként a 3D-s műszempilla, amelynek viseletével végre búcsút inthettünk a revütáncos-szempilla effektusnak. Titkuk a természetes összhatás, a szem hangsúlyozása és nem utolsó sorban az, hogy nem kell minden este a spirál lemosásával bajlódni. Mindazonáltal meg kell hogy jegyezzem, hogy a mai napig nem tudok azonosulni a 3D jelzővel, a 4-5-6D pedig már magasan túlmutat a szempilla-intelligenciámon. Az előbbit azért tartom fontosnak kiemelni, mert a térhatás vagy dimenzió, mint megnevezés – meglátásom szerint – nem tesz különbséget a szakemberek által felhelyezett szálak, és az egyén által felhelyezett csombék között – tekintettel arra, hogy mindkettő "azonos" térbeli hatást kínál, a 4 (és társai) D-re utalva pedig kifejezetten szkeptikus az álláspontom, mivel vallom, hogy ezeknek a pilláknak a lényege, hogy véget vessen a természetellenes összhatásnak, amit aligha vált fel az, hogy egyszerre négy vagy annál több szempilla kerül felhelyezésre. Ettől függetlenül természetesen akadnak alkalmak, amikor kifejezetten előnyös a minél látványosabb hatás, de az esetek többségében senkinek sem hasznos, ha egy napernyőt hord a szemén.
Visszakanyarodva a 3D forradalomhoz, fontosnak tartom kiemelni, hogy az applikált szempillák között mekkora különbség van a szakmán belül, és bár nem szokásom márkák alapján prioritást felállítani, azonban közel sem semleges sem az, hogy mit viselek az arcomon, sem az, hogy ez egy alapvetően érzékeny területnek az mennyire ártalmas.
Életem leghosszabb szünetmentes párkapcsolata az Xtreme Lashes szempillákhoz fűz, ezzel az évvel bezárólag négy éve viselem a márka pilláit.  Ez a bejegyzés bizonyosan jó referenciát nyújtana egy televíziós topshop adásban való szerepléshez, ugyanis megállás nélkül tudok érvelni amellett, hogy mennyit nyújt ez a 120-200 felhelyezett szempilla a magabiztossághoz, a komforthoz, az önbizalomhoz és az esztétikai összképhez.
A saját tapasztalataimat felsorakoztatva elsőként a szemem formájára gyakorolt tunningot emelném ki. Az Xtreme Lashes  stylistjai a szemformádnak és az igényeidnek megfelelő szempillát helyeznek fel, amivel én már kiestem a könnyű eset kategóriájából, így mindenképp csak elismeréssel tartozom azoknak, akiknek a kezei alá kerültem, hogy képesek voltak ilyen végeredményt alkotni. Az arcformámról tudni kell, hogy olyan, mintha beharaptam volna egészben egy görögdinnyét, a szemem pedig eltörpül az arcom tetején. Az elsődleges célom az volt, hogy ezen változtatva nagyobb hangsúlyt nyerjen szemem, másrészről pedig a kényelem élvezett prioritást. Nem vagyok a hangsúlyos sminkelés híve, szeretem 4-5 perc alatt letudni a reggeli rituálét, az Xtreme Lashes pedig remek társ abban, hogy egy szempillaspirál vagy különösebb szemfestés nélkül útnak indulj. Utóbbi azért sem elhanyagolható, mert a kontaktlencsét viselők táborát erősítve pontosan tudom, hogy milyen kellemetlen, ha akár sminkeléskor, akár a nap folyamán a szemedben landol a reggel még kompaktul felhelyezett festék, majd krokodilkönnyeket ejtve könyörögsz a metrón a melletted lévő bácsinak egy életmentő papírzsebkendőért.
Az előzőekben utaltam a márka bravúrjaira, azonban az én csodatevőimről nem esett szó. Négy éve Kovács Berni szerettette meg velem a szempillák adta érzést, majd miután elcsábult nyugat felé, Jánosa-Hollósi Judit felé vettem az irányt. Judit az egyik legbájosabb teremtés, akivel találkoztam, kész optimizmus-bomba, imádtam azt a másfél órát, amit a kezei alatt töltöttem, a munkájáról nem is beszélve. Később azonban a csodatevőm anyai örömök elé nézett, így most a gyönyörű kislányával tölti a napjait, akinek innen is hatalmas puszit küldök. A sors végül Urbanek Noémihez vezetett, aki Budapesten tavaly október óta gondoskodik arról, hogy minden nő különlegesnek érezze magát. A neve könnyen ismerős lehet, hiszen a munkája több hazai énekesnőn, színésznőn, sportolón visszaköszön, így például Tóth Gabin és Verán, Sári Évin, Bús Edinán.
A sors kegyetljének érzem magam, Noémivel elsőre megtaláltuk a közös hangot és szinte egy pillanat alatt elrepült a szalonban töltött másfél óra. Mindig is irigyeltem, aki képes ehhez hasonló szenvedéllyel dolgozni, aki örömét leli abban, amit csinál, és aki boldogul az emberi természet száz fajtájával. Noéminél minden alkalommal látom az imént említett alázatot és szeretetet a munkája iránt, legyen ez reggel hét órakor, vagy este kilenckor. Amíg pörög a keze a szemem fölött, szeretem faggatni, hogy vajon miért épp a pilláknál kötött ki, hogyan lett kozmetikus, és hogy árulja el a titkát – mi a kulcs ahhoz, hogy valakinek a hobbija legyen a munkája, valamint hogyan lehetséges az, hogy szenvedélyt találjon az "egyfajta" mozdulat adta monotonitásban.
Noémi elárulta, hogy közel sem ezen a pályán indult el – elsőként közgazdaságtant kezdett tanulni, noha már akkor szívesebben kacsintott a sminkelés világa felé. A sors szerencsére értette a dolgát, és Noémi a közgáznak hátat fordítva egy kozmetikus iskolában folytatta a tanulmányait. Az igazat megvallva, mindig becsültem azokat az embereket, akik képesek mindenféle társadalmi elvárásnak ellentmondva az álmaik felé venni az irányt, és nem félnek megvalósítani azt, amire legbelül vágynak. 
Elmondása szerint a műszempillákkal a gyakorlati helyén ismerkedett meg, itt szerette meg azt, amit ezek a pár milliméteres szálak nyújtani tudnak, valamint szeretett volna valami újat nyújtani ő is a hagyományos kozmetikai kezelések mellett. Elárulta, hogy hosszú folyamat vezetett oda, ahol a szakmában most tart, rengeteg gyakorlás előzte meg a mostani munkáját, annak érdekében, hogy minél tökéletesebben sajátítsa el az applikáláshoz szükséges mozdulatot és minél precízebb végeredményt alkosson – mint mondta, nem elegendő a képzésen való részvétel, szükséges az utána hetekig tartó "tréning", amiben Jánosa-Hollósi Judit és Presenszki Petra stylist is a segítségére volt. A kérdésemre, miszerint hogyan lehet nem belefáradni, vagy sokkal inkább nem ráunni erre a monotonitásra – hiszen lássuk be, bármennyire is egyszerűnek tűnhet a pillák egymás után való felhelyezése, a napi negyedik vendég után már nem annyira fest izgalmasnak – azt válaszolta, hogy az emberek azok, akik megszínesítik ezt a szakmát. Mindenkinek más története van, mindenki más hátteret oszt meg vele abban a másfél órában, és mindenki más személyiség, ami megszínesíti a vendégekkel együtt töltött munkát. És hogy mi az, ami még mindig motiválja? Szereti azt, hogy a végeredmény látványos, és hogy mennyi magabiztosságot tud ezzel varázsolni a vendégei arcára, és ahogy fogalmazott: " borzasztóan jó érzés, mikor adhatok valamit, még ha csak pár millimétert is." 

Ha a fentiek nem győztek meg arról, hogy miért élj a szépségipar ezen lehetőségével, és hogy a piacon lévő márkák közül miért az Xtreme Lashes-t válaszd, akkor itt egy kisokos, afféle Szempilla Biblia, ami remélhetőleg még a legnagyobb kritikusok szívét is meglágyítja.

1. Szempillaspirál. Nem egyedi az az érzés, amikor elveszel a szempillaspirálok mezején és igyekszel összeszedni a reklámokból és a női magazinokból elsajátított tudást, hogy melyik spirál rendelkezik a legnagyobb intelligenciával, mert bizony már azoknak is van. Van szilikon, van ami fésűs, van ami henger, van ami emel, van ami dúsít, van ami kék, van ami fekete, és van ami vízálló. Miután húsz percet töltesz a határozatlanság küszöbén és kinéz a biztonsági őr az üzletben, választasz egyet, majd másnap felavatod a megszerzett zsákmányt – öt rétegben, biztos ami biztos. Kétségtelenül minőségfüggő, de előbb-utóbb a felkent rétegek leköltöznek a szemed alá, amíg frászt nem kapsz az első tükörben, amibe beleakadsz. Végül este egyszerűbb abba a hibába esni, hogy azt a fennmaradt egy réteget már le sem mossa az ember lánya.
Ha Xtreme pillákat használsz, szükségtelen spirált használnod, anélkül is katonásan állnak a szempilláid, ha pedig még drámaibb hatást akarsz, vagy pedig a töltés előtti napokban szükségét érzed, a stylistok segítenek kiválasztani a szempillát leginkább kímélő, saját márkás szempillaspirált.

2. Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél. Ha már birtoklod a pillákat, fontos hogy a reggeli rutinod része legyen az ezekre fordított pár másodperces figyelem, így a szempillafésűvel való "karbantartás". Sokszor látom, hogy számos lány szemén úgy állnak a szempillák, mint a törzsvendégek a kocsmai pultnál, dőlnek jobbra balra. Természetesen, aki nem múmiát megszégyenítő pózban alszik át egy éjszakát, annál gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy reggel ne szoruljon egy kis figyelemre a szempillája, de korántsem mindegy, hogy ez helyrehozható-e egy nettó húsz másodperces mozdulatsorral.

3.  Rovarirtás. Ha az előző két pontban történtek megesnek, akkor kerül általában elő a pókláb-effektus. Ez történhet vagy a túl sok, és nem megfelelő minőségű szempillaspirál felhelyezésekor, vagy pedig a gyengébb minőségű műszempillák rendezetlensége és az esetlegesen arra felhelyezett spirál eredményeképpen.

4. Ragasztó. Kevés olyan ember akad a földön, aki olyan mimóza lenne, mint jómagam; amilyen kémiai anyagra az ember allergiás tud lenni, arra én allergiás is leszek. Orvosi tanulmányok nélkül is mindenki tisztában van azzal, hogy a szemkörnyék milyen érzékeny terület, így nem mellékes, hogy milyen anyaggal dolgoznak a szakmabeliek. Nem egyedi, hogy a ragasztótól a szem begyulladhat, bevörösödhet, és ha ez magas százalékban elkerülhető annak köszönhetően, hogy egy kellőképpen tesztelt és megbízható terméket válassz, akkor miért ne tennéd?!
Emellett a ragasztóhasználat kapcsán fontos kiemelni a 3D szempilla elemi lényegét, azaz (főszabály szerint) 1 pilla/1szál. Vallom, hogy nem minden a márka – ha százalékos arányt kéne felállítanom, akkor csak 60%-ban gondolom fontosnak a termék minőségét, és 40%-ban a szakember munkáját. Így igenis sok múlik a stylistok precízségén, odafigyelésén és türelmén, és nem hiszek abban, hogy aki csúcstermékkel dolgozik, az nem hibázhat, és abban sem, hogy a gyengébb minőségű pillát applikálók nem teljesítenek 120%-on. Ugyanakkor gyakori, hogy sok szakember átesik egyfajta sorozatgyártásba és ragaszt amerre lát, aminek eredményeképp egy műszempilla több sajáthoz ragad, amely végül kellemetlen érzést vált ki, ha a saját szempilla növekedni kezd. Ez elkerülhető kellő odafigyeléssel és a megfelelő képzéssel.

5. Az aki szép, az reggel is szép. Ez egy matematikai képtelenség, legalábbis jómagam szeretem elhitetni a reggeli tükörképemmel, hogy más sem ébred rendezett hajjal és üde arccal. Elmondhatatlanul sokat számít azonban ez az aprócska szépségtrükk, végre nem úgy töltöm a reggeleket a Szerelmem mellett, hogy paplanbarikádot építek magam köré.

6. Jó munkához idő kell. A saját és felhelyezett szempillák számától függően az első szett felhelyezése nagyjából két óra időtartamot vesz igénybe, míg a töltés közel másfél órát. Hallottam olyan extrém esetekről, hogy az első szettet egy óra alatt helyezték fel, ami azt jelenti, hogy a hölgyemény vagy szed valami gyorsítót – amiből én is kérek, vagy csak a pillák töredékére helyez műszempillát. A jó munkához bizony idő kell, így ha negyvenöt perc után elhangzik a "mindjárt készen vagyunk" mondat, valószínűleg rossz szakemberhez fordultál.

7. A szempilla hossza, íve és vastagsága. Hacsak nem elvárás a munkahelyeden, hogy tetőtől talpig műszempillában jelenj meg, akkor bízd szakemberre, hogy milyen hosszú és milyen ívű pillát ajánl Neked. A stylistok feladata az is, hogy az arc- és szemformádnak megfelelő szempillát javasoljon, amely persze nem egyoldalú döntés, azonban célszerű megfogadni a tanácsokat, hogy elkerüljük az EHHEZ hasonló baklövéseket.

8. Sok-sok D. A fentiekben már hangot adtam a véleményemnek, miszerint nem hiszek a sok D erejében; személy szerint nálam a maximum a "duplázó" technika, amely értelmében egy saját szempillára két műszempilla kerül. Ezeken felül beszélünk 4-5-6 D-ről, amelyet még maga a szépségipar sem tud értelmezni, nemhogy egy földi haladó. A magyarázatukra többféle elméletet hallottam, amik azóta szájhagyomány útján terjednek: a leggyakoribb szerint egy saját szempillára négy másik pilla kerül felhelyezésre, még egy másik az időt – jelen esetben a tartósságot – azonosítja a négy dimenzióval. A bejegyzés megírásakor gondoltam az ügy végére járok, hogy legközelebb, ha szembetalálkozok egy hasonló kérdéssel, ésszerű magyarázatot és választ tudjak adni. Az interneten a négy dimenzió magyarázatára keresve geometria ábrázolások sorába ütköztem, ami magasan meghaladja a matematika érettségi tudásomat, így a kérdés számomra továbbra is nyitva áll.
Mindazonáltal az Xtreme Lashes is rendelkezik 4D technikával, ami esetükben négy szál felhelyezését jelenti egy saját szálra, azonban ezt tényleg csak azoknak javaslom, akik egyszeri alkalommal akarnak nagyon látványos hatást elérni, így például egy esküvő alkalmából.

9. Do It Yourself. Nem, nem és nem, még akkor sem, ha kitűnő voltál technikából és gyerekkorodban a szemöldökcsipesz volt a kedvenc játékod. Ma már rengeteg kozmetikai üzletben lehet amatőröknek is a szempilla applikációjához szükséges eszközökbe botlani, de óva intek mindenkit attól, hogy otthon kozmetikusosat játsszon a barátnőjével. A technikát a stylistok három napos képzésen sajátítják el, majd a rengetek gyakorlás útján válnak egyre jobbá – ezt pedig nem lehet egy otthoni délután alatt bepótolni.
Szeretnétek a szemészeten kikötni?! Na ugye hogy nem. Inkább nézzétek meg, hogy melyik szalon van a legközelebb hozzátok (http://xtremelashes.hu/szalonkereso), és bízzátok képzett stylistra.

10. Ne akard megváltoztatni magad. Ne azért fordulj a kozmetikai lehetőségek tárháza felé, hogy olyan legyél, ami a magazinok címlapjainak, vagy a külvilág elvárásainak megfelel. Nagyon könnyű átesni a végletek rossz oldalára, és mindig szebbet és nagyobbat akarni. Ahogy azt már korábban is említettem, a jó minőségű műszempillák (és lényegében bármely kozmetikai beavatkozás) kulcsa a természetesség, nem pedig az, hogy harminc méterről észrevegyék, hogy te jössz szembe az utcán... És ne feledd, mennyire igaz az a mondás, miszerint soha nem fogsz úgy kinézni, mint a lány a magazinban. Maga a lány sem úgy néz ki, mint a lány a magazinban...

Remélem mindenki tud majd hasznosítani egy-egy szeletet ebből a bejegyzésből, és nem féltek kipróbálni a szempillák adta "varázslatot", vagy éppen változtatni az eddig megszokottakon. Ne felejtsétek, lehet hogy csak ez a pár milliméter választ el Titeket az önbizalomtól, és attól az érzéstől, hogy elégedetten és magabiztosan nézzetek a tükörbe. S bár a szépség nem a ránk applikált, vagy ránk festett dolgokon múlik, de ha lehetőséged van arra, hogy tegyél azért, hogy elégedettebb legyél azzal, amivel az élet megáldott, akkor bátran próbáld ki ezt a szépségtrükköt.

Con amore,
Zsófi


Fotó: Simon Péter Photography
... és akinek a pillákat köszönhetem: Urbanek Noémi (https://www.facebook.com/lashesbynono)
0

2015. március 1., vasárnap

TAVASZ? TAVASZ!

Mindannyiunknak megvan a maga tavaszi hírnöke: legyen az az első gólya, a földből kibújt első hóvirág, vagy éppen az első nap, amikor felszökik a hőmérő higanyszála. Számomra a lengébb ruhadarabok is tavaszköszöntőként funcionálnak, ezért képtelen voltam még egy bejegyzést a télen unalomig hordott kabátokkal és nadrágokkal megtölteni, így a jobb idő közeledtének reményében igyekeztem pár sornyi tavaszt csempészni a még hűvös márciusba.
Az év szakaszai közül a tavasz áll a legközelebb a szívemhez, valószínőleg azért, mert ösztönösen ragaszkodom és kötődöm a napfényhez, így jóleső érzéssel tölt el, ha az éjjeli lámpa fénye helyett az első reggeli sugarakra ébredhetek – imádom, ahogy a nap megfesti az elmúlt hónapok fekete-fehér-szürke világát. Az igazat megvallva időtlen időkig tudnék arról beszélni, hogy miért is tartom a legcsodásab időnek ez az iőszakot, arról, hogy hogy ébred fel a természet, és hogy mi az, amit minden női magazin elsüt a tavaszi divatanyagában, de nem szeretnék a "Florals for spring? Groundbreaking." kategóriájú hibába esni, így egy személyesebb hangvételű bejegyzésben törekszem arra, hogy felidézzem, mi az, amit kihoz belőlem ez az évszak, mire emlékeztet, mik azok az öltözködési hibák, amiket elkövetek, és hogy miért is tartozik szívem csücskének egyik megosztott hányadához.

♡ Általában ekkor ébred fel bennem az "Ismerd meg hazádat!" mozgalom, és lelkes turistaként vágok neki a kilométereknek. Igaz, az út végül mindig átcsap az "Ismerd meg hazád ízeit" felfedezőútba, ami érzésben kezd arra hasonlítani, hogy az összes hétvégén a torkos csütörtököt ünnepled, de rajongok a vidéki csárdákban elfogyasztott halászléért és juhtúrós sztrapacskért.

♡ A tavasz az év első időszaka, amikor ideje megválni a fekete ruháktól, és teret adni a világosabb társaiknak. Általában itt nyer értelmet az újév során tett "idén le fogok fogyni" fogadalom, és a karácsonykor kapott ajándékok listájára felírom azt a plusz három kilót, ami azóta is a derekamon pihen, nem kifejezetten Beyonce-stílusban. Fájó, amikor lekerül a pulcsi és felváltja a fehér minden-egyenletlen-pontodat-megmutatom nadrág.

♡ Mihelyt plusz nyolc fok fölé emelkedik a hőmérséklet, szeretem elhinni, hogy tombol a tavasz, és gyorsabban válok meg a ruháimtól, mint Miley Cirus. Így rendszeresen beleesek abba a hibába, hogy a napsütés+március egyenletet melegnek könyvelem el, és csupasz lábbal, kabát nélkül indulok útnak. (A lenti képek illusztációként szolgálnak.)

♡ Szeretem a tavaszi esőt, más a hangulata, mint az év többi részében. Szeretem azt hinni, hogy a természet gondoskodik róla, hogy a növények minél előbb fejlődjenek, és van valami különleges abban, ahogy az eső utáni nap megsüti a még nedves virágokat és leveleket.

♡ Általános iskolában nem értettem, hogy a szétszórtságomra válaszul miért kérdezi meg az iskolaigazgató, hogy "Tavasz van, vagy szerelmes vagy?!". Azóta minden tavasszal a fülemben cseng a hangja, és ösztönösen összekapcsolom ezt a két dolgot. Nem vagyok egy lányregény alkat, viszont hiszek a sallangoktól mentes romantikában, és akarva-akaratlanul ebben az időszakban hatványozódik bennem leginkább ez a fajta összhang. 

♡ Szeretem, ha a lakás roskadozik a virágoktól, ez az egyetlen, amiben még a giccset is elviselem. A kedvenc virágaim zöme ekkor virágzik, köztük a jácint is, amit kiskorom óta a kedvenc "lakásillatosítóként" tartok számon.

Amíg a fenti pontokat gépeltem, még a rossz idő ellenére is magam elé vetítettem az elkövetkezendő három hónapot, és szinte a zsigereimben éreztem tavasz melegségét. Remélem felétek is sikerült mindezt közvetítenem, és hamarosan a napsütéses órák magas száma váltja fel a még borongós időt. Az olykor ingatag optimizmusom az időjárást illetően évek óta a skála magas fokán mozog, így maximálisan bízom abban, hogy már nem kell sokat várni addig, hogy hosszú időre a szekrénybe zárjuk a téli kabátot. Ennek reményében pedig a továbbiakban már beszéljenek helyettem a képek...

Con amore,
Zsófi



Blézer, ing, sál: Gant | Táska, Nadrág, Cipő: ZARA |
Óra: Michael Kors

4

Shop my favourites: