Senso della moda

SZABADSÁG, SZERELEM

Amikor az elítéltek kiszabadulnak a börtönből, kulcsszerepet kap a társadalomba való integrálásuk – nálam ehhez hasonló helyzetet teremt az egyetemi vizsgaidőszak vége. Mindig irigykedtem azokra, akik végighaknizzák ezt az időszakot, és csodálva tekintek azokra a városi legendákra, miszerint másnaposan is le lehet vizsgázni. Nálunk ezt a szintet józanul is nehéz elérni, noha megjegyezendő, hogy az elesettek kizsákmányolásából több szórakoztató létesítmény él meg hosszú évek óta az egyetem egy kilométeres sugarában.

Iustinianushoz idézett imáim azonban meghallgatásra találtak, és szerencsére kínvallatásaim végén megkezdhetem a saját magam társadalomba történő integrálását. Ennek örömére realizáltam, hogy egy hónapja új évet írunk, és megírtam a "2015" listámat, amelyen első helyen a közhelyek közhelyeként az életmódváltás szerepel, valamint fogadalmak tömkelege, amik teljesen irreálissá festik az elkövetkezendő hónapokat – de a listaírás tudatosítja, vagy legalább elhiteti velem, hogy célokkal és felelősségteljesen látok neki az új évnek. A fentieknek megfelelően, fogadalmaim első pontjának eleget téve igyekeztem tudatosítani magamban, hogy van élet a chips és popcorn után, és Kayla Itsinesnek köszönhetően (áldassék a neve) ember még így nem örült annak, hogy egy kiadós edzés után nem tud felmenni a félemeletre. Emellett igyekeztem a pizsamát ruhára, a ceruzát fésűre, a kiemelőket pedig sminkre cserélni, mielőtt a párkapcsolatomban helyreállíthatatlan károk származnának.

Az emberi kapcsolataimban és a külsőmben bekövetkezett sérelmeket áthidalván – egy hónapos késéssel – készen álltam arra, hogy frissen és üdén köszöntsem az előttem álló évet, és nem utolsó sorban életet leheljek a blogba, ami – akárcsak jómagam – másfél hónapig vegetált.
Elsőként szerettem volna még elcsípni a telet egy hideg napokra tervezett összeállítással, amely valljuk be nem volt nehéz, ugyanis az enyhe kezdés ellenére tombol a hidegfront és megörvendeztet(?) minket a hóesés. Szerencsémre az időjárás tréfája ellenére sikerült kifognunk egy napot, amikor nem sílécen kellett becsúszni a belvárosba, és sikerült megörökítenünk egy olyan pillanatot, amire három éves korom óta nem volt példa. Öregszem vagy sem, divatból vagy sem, de vén 23 éves koromra jómagam is beláttam, hogy a sapka nem is olyan rossz találmány, és nem mindegyik áll úgy, mint egy tubusos szósz kupakja.
Legnagyobb meglepetésemre óriási szerelem lett ez az Asos kincs, az pedig még nagyobb örömmel tölt el, hogy hosszú idő után először nem csak az asztal mögül csodálhatom a kinti tájat, hanem végre teljességgel kiélvezhetem a februárral búcsúzó telet.

Con amore,
Zsófi