Pages

Search This Blog

2015. február 12., csütörtök

SZÍVBŐL...

Február van, ami a "szerelem hónapja" mellett annak az időszaka is, hogy hogyan csináljunk üzletet a szerelemből. Az éttermek, az üzletek, a szállodák, a virágboltok és még Hollywood is kipipálja a havi bevételét ebből az egy napból, amelynek során párok millióit szolgálják ki a végső haszon reményében. De miről is szól valójában a Valentin-nap?!
Vitathatatlan, hogy képtelenség egyféle jelentéstartalommal megtölteni ezt a napot, ahány pár – vagy egyedülálló – annyi szokás. A Valentin-napot lehet utálni vagy szeretni, de ahogy évek óta tapasztalom, még a legnagyobb kritikusai is meglágyulnak – legalább egy szál virág vagy egy csokoládé erejéig.
A magam részéről nem vagyok egy Valentin-fanatikus, sőt meggyőződésem, hogy a remélt romantika és meghittség sokszor pont az ellentettjére fordul ebben a 24 órában – nemvettélvirágot, miértilyenvirágotvettél, nemisszeretemarózsáttenemisismersz, miértnemkértedmegakezem, énnemnézekilyennyálfilmet, mondtamhogyasztaltkellettvolnafoglalnunk, miértaztalánytnézed, tenemisszeretsz, miabaj, semmi –, amelyért talán az tehető felelőssé, hogy az emberek zöme (és itt külön kiemelném a gyengébbik nem képviselőit) túl sokat vár el ettől a naptól – vagy a szerelmétől – és minden "hitetlensége" vagy Valentin-nap utálata ellenére igenis jóleső érzéssel töltené el, ha a párja mégis megemlékezne szerelméről. Ezen a ponton érkezett el a legerősebb lábakon álló ellenérv megemlítése, amelynek fő gondolata, hogy egy kapcsolatban az a természetes, ha a párok nem csak az év egy kijelölt és "kötelező" napján ünneplik meg egymást, hanem a többi 364 nap során is. Ezzel jómagam is teljes mértékben azonosulni tudok, és szerencsére a közvetlen környezetem is ezt a mintát erősíti, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy nem lehet mindenki Ámor helytartója és igenis szükség van legalább egy alkalomra, ami az emberek eszébe jutattja, hogy fontos tudatni a másikkal, hogy rajongunk érte. Ez persze se nem pótolja, se nem helyettesíti az év többi napján elmaradt figyelmességet, és nem csinosítja a társas magányt sem.

Az említetteken felül meggyőződésem, hogy február ezen napja azonban nem csak a szerelmesekről szól, hanem azokról is, akik egyedül töltik ezt a napot. Két évvel ezelőttig a Valentin-napot rendszerint édeshármasban töltöttem egy nagy pizzával és egy évadnyi Szex és New Yorkkal, azon tanakodva, hogy miért nem kellek senkinek, mikor még a legesetlenebb lány is megtalálja az ő Adoniszát. ( Mindazonáltal ne gondoljon arra senki, hogy a legszerelmesebb nő sem sírja vissza ezeket az időket – ma már annak tudatával eszek annyit mint régen, hogy a súlyomon nem csak én, hanem a Szerelmem is osztozik.) Későnérő típus lévén mára sikerült megfejtenem a talányt és ráébredtem, hogy mi az, ami hiányzott a természetemből. Ha nincs, akivel megoszthatod a szeretetedet, akkor miért ne szentelhetnéd ezt a figyelmet magadra?! Köztudott, hogy aki jól érzi magát a bőrében, aki magabiztos, az sokkal előbb lel rá arra, aki viszont tudja szeretni őt. Így az első, amit megtanultam ennek kapcsán, hogy elsődlegesen a plátói szerelmek helyett magamat kell megtanulni szeretni... És miért ne szólhatna erről a Valentin-nap?!

Az előzőekben írtakra visszautalva, nem vagyok Valentin-fanatikus, így nem várom el a Szerelmemtől, hogy felrobbantson körülöttem egy rózsaszín giccsbombát, és nem támogatom a négyzetre emelt szívminták számát sem. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy együtt töltsük ezt a napot és legalább egy apró gesztus erejéig emlékezzünk meg a másikról. A mai bejegyzés is eköré épül – a "vallásom" része, hogy a romantikához hozzátartozik a cukor is, így ennek a posztnak a főszereplője egy csupaszív apróság, ami remélem a Ti napotokat is megédesíti.

Hozzávalók:
  • 22 dkg finomliszt
  • 4,5 dkg keserű kakaópor (a hollandi kakaópor a legfinomabb)
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 kávéskanál szódabikarbóna
  • fél kávéskanál só
  • 1 tojás
  • 15 dkg kristálycukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 12 dkg vaj
  • 2,4 dl tej
  • ...és egy kevés vaj a forma kikenéséhez

A málnás töltelékhez:
  • 200 gr málna (a pürésítésére tekintettel friss gyümölcs hiányában a fagyasztott is megteszi)
  • (kb.) 80 gr maripán
  • 2 evőkanál habtejszín

Aki már sütött életében muffint, az tudja, hogy ezekhez a süteményekhez nem kell sem mestercukrász diploma, sem pedig egy egész délután, így gyakorlatilag az is képes összedobni, akinek eddig egy tojásrántotta jelentette a gasztronómiai kiteljesedést. 
Mivel a tésztát 10-15 perc alatt készre lehet keverni, ezért elsőként érdemes a sütőt 180 fokra (légkeveréses sütőt 165 fokra) előmelegíteni.

Célszerű a málnás krémmel indítani az előkészületet, ugyanis egy rövid időre a fagyasztóban pihen majd a krém, így ezidő alatt pont készre tud sülni a sütemény. Egy lábasban közepes lángon melegítsük fel a málnát, majd a reszelő legnagyobb fokán reszeljük hozzá a marcipánmasszát, végül adjuk hozzá a habtejszínt. Folyamatosan kevergetve főzzük pár percig, majd egy botmixer segítségével pürésítsük össze. Miután a krém kihűlt helyezzük a fagyasztóba. Érdemes rá-rápillantani, nehogy túlzottam megdermedjen, összességében azonban nagyjából arra a bő félórára van szüksége, amíg a muffin el nem készül. 

Ezt követően összekeverjük a lisztből, kakaóporból, sütőporból, szódabikarbónából, sóból álló keveréket, majd félretesszük. Beizzítjuk a robotgépet vagy a habverőt, és a tojást a kétféle cukorral  3-4 perc alatt habosra keverjük, majd hozzáadjuk a puha vajat (zárójel: sokan a vajat margarinnal helyettesítik, ne tegyétek). Ha az egyveleg szép krémes állagú, akkor apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket, végül pedig a tejet. 

A muffinsütő mélyedéseit kenjük ki vajjal (aki szereti papírformákban megsütni a muffinokat, annak ez a lépés megspórolandó), majd kanalazzuk ki a kakaós krémet ügyelve arra, hogy a masszát nem csöpögtetjük a forma alá/fölé/mellé/köré. Végül 18-20 percre beköltöztetjük a sütőbe napozni. 

Ha a muffinok megsültek, várjunk addig, míg langyosra hűlnek (ha túl hidegre hűtjük, akkor nehezebb kiszúrni a színformát), majd lássunk neki a kézműves szakkörnek. Vegyük ki a málnás-marcipános krémet a fagyasztóból és egy habverővel keverjük össze. Ezután egy nagyobb pengéjű késsel vágjuk le a sütemények "kalapjait", majd süteményszaggatóval lyukasszuk ki a kalapok közepét.
Ha a kitépett szívű kalapokkal készen volnánk, egy habzsákkal (de akinek ez hiányzik az otthoni készletből nyugodtan használjon mezei evőkanalat) nyomjunk egy kupac krémet a lefejezett sütire, majd jöhet rá a muffin teteje, amin keresztül mostanra már visszafogottan giccsesen virít a rózsaszínes szív. A tészta 12 muffinra elég, a krém pedig attól függően "tölti meg" a süteményeket, hogy mennyire pakoljátok tele őket. Mint becsületbeli málna és marcipán rajongó, nekem nagyjából 7 darabra volt elég, a többit egészben hagytam az átlagos hétköznapi reggelikhez. 
Utóirat: másnap is ugyanolyan finom, sőt! 

Con amore, 
Zsófi






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Shop my favourites: