NARANCSOS-MÁKOS TEASÜTEMÉNY

Gyakran töröm a fejem az idő jelentőségén. Hajlamos vagyok mindenhonnan öt percet késni; mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok; reggelente legalább öt időpontnyi szundit állítok be; az emberi kapcsolatokra, valamint a magamra szánt időm pedig az utóbbi időben lényegesen leredukálódott. 

Nem erősítem sem a "közösségi média tehet mindenről" sem pedig az "arra van időd, amire akarsz" csoportot, de az én határvonalam is e két nézet között húzódik.

A mi családunk megtestesíti a tipikus "semmire nincs időnk" famíliát, így sajnos hétvégente is egyre ritkábban van időnk süteményt sütni. Nem vagyok édesszájú, így ez számomra nem a magamba vitt cukor hiánya miatt elszomorító; sokkal inkább függök a sütőből kiáradó friss sütemény illatától, a sütési rituáléktól, valamint a nagyszüleimtől "örökölt" hagyományok továbbvitelétől.

Szerencsére azonban néha meg-megtörjük a hétköznapok generálta hétvégi rohanásokat, melynek eredményeképp az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapott az, hogy igenis legalább heti két napot arra szenteljünk, hogy együtt legyünk – na és nagy örömömre arra, hogy elővegyük a sütőt is. Ennek eredménye lett a mai bejegyzésem főszereplője: a narancsos-mákos süti.

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt
• 3 evőkanál darálatlan mák
• 1/4 teáskanál só
• 22 dkg puha vaj
• 10 dkg cukor
• 2 nagy tojássárgája
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 2 teáskanál finomra reszelt narancshéj

Hozzávalók a narancsos cukorhoz:

• 7 dkg cukor
• 1 1/2 teáskanál finomra reszelt narancshéj

A sütőt előmelegítjük 180 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), két tepsibe pedig sütőpapírt terítünk.

Egy közepes méretű tálban keverjük össze a lisztet, a mákot és a sót; egy nagyobb tálban pedig robotgép segítségével verjük habosra a vajat a cukorral. Utóbbihoz adjuk hozzá a tojássárgákat, majd keverjük bele a vaníliát és a narancshéjat.

A gépet alacsonyabb fokozatra állítva adagoljuk hozzá a lisztes keveréket is egészen addig, amíg a tészta össze nem áll.

A narancsos cukorhoz mindössze csak össze kell keverni a fent említett két hozzávalót.

Ezt követően a tésztából kicsipkedve – kézzel – kisebb labdákat (2-2,5 cm átmérőjűt) formálunk a tésztából, majd a sütőpapírra téve az ujjunkkal óvatosan laposra  – nagyjából 1-1,5 cm-esre – nyomjuk őket. Minden sütit megszórunk egy kevés narancsos cukorral, finoman belenyomkodva a cukrot.A sütőbe helyezve nagyjából 13 perc alatt készre sül (akkor jó, ha a szélei enyhén megpriulnak, a teteje pedig majdnem szilárd).

Kb. 55 darab lesz belőle.

Stahl Judit receptje alapján

0

FEKETE, FEHÉR, IGEN, NEM

A fekete fanatizmusomat már többször hangoztattam az oldalon, azonban annak ellentettjéről még nem esett szó. Nyaranta szinte csak fehér ruhákat hordok, imádom hogy a napbarnított bőr pont elég kiegészítő az ilyen darabokhoz. A két szín kombinálása pedig mindig a legbiztosabb praktika, noha amióta betöltöttem a tizennégyet igyekeztem mellőzni ezt a színkombinációt, mert rendszerint a 35 fokban megtartott évzárókra emlékeztetett, ahol díszmagyarba öltözve kellett századjára is végighallgatni a diákévekről szóló kínrímes verseket, majd végigdúdolni a "Legyetek jók, ha tudtok" slágert, ami rendszerint beletorkollott az "énekeljük el közösen a Himnuszt" részbe, melyet önkéntelenül is a legtöbben ahhoz kötöttünk, hogy végre vége a sokszor másfél órás sorban álldogálásnak.

A fekete-fehér páros persze a klasszikus, afféle "sosem megy ki a divatból" vonalat követi, így voltaképp lehetetlen mellényúlnyi az ilyen összeállításokat illetően. Van természetesen, aki mégis meg tudja ugrani ezt a szintet és előszeretettel öltözik pingvinnek, pincérnek vagy DM biztonsági őrnek. Ennek elkerülése végett a legjobb trükk, ha más tónust, színt vagy mintát csempészel az összeállításodba. Megbontja az uniform kreálta szigort és sokkal viselhetőbbé teszi a megjelenést azáltal, hogy elmossa a kontrasztok közötti határvonalat. Én most egy törtfehér-kígyómintás felsővel párosítottam, de a másik kedvencem, a királykék szintén megállná a két szín közt a helyét.

cipő, nadrág, bőrkabát, felső: ZARA, karkötő: Bijou Brigitte, óra: Michael Kors

Simon Péter Photography

0

KALÓRIA=BOLDOGSÁG

Menthetetlen vagyok a táplálkozási szokásaimat illetően. Ha a clean eating életformát vesszük alapul, akkor én egészen biztosan a "dirty eating" csoportba tartozok. Képtelen vagyok követni bármilyen diétát, de ha mégis megpróbálom, akkor az mindig csak "majd hétfőn" kezdődik. Minden héten megszületik bennem az életmódváltás gondolata, amely ezen a szinten meg is akad, a burgonyaszirmból pedig mindig csak három darabot eszek meg, amelyet végül úgyis követ a zacskó többi darabja, hogy elbúcsúztassa az előző hármat. Tésztafanatikus vagyok, a rántott sajt a kedvenc desszertem és a steak a háziállatom. Számomra az evés örömet jelent, a főzés megnyugtat, így az én "pszichológusomnak" egész jó az óradíja.

Emellett nem titok, rengeteg inspiráló embert követek instagramon, és a legnagyobb elismeréssel nyugtázom az egészséges élet érdekében végzett munkájukat. Az inspirálódásom a héten tettlegességig fajult, gondoltam megtöröm a szokás hatalmát és bemutatom magam a futópadnak. Itt jegyzem meg, eddig mindig megmosolyogtam azokat a lányokat, akik az efféle kondigépeken készítették a selfie-ket és töltötték fel instagramra a kiválasztott filterrel kreatívvá tett alkotásokat. Mostantól azonban minden tiszteletem az övék, én a kapaszkodásom mellett odáig sem jutottam, hogy a lejátszási listámon Shakirát átváltsam Beyonce-re. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a másfél órás turném az edzőteremben megtette hatását, nagyon is felértékelődött bennem, hogy milyen étellel teszem tönkre a munkám, szóval talán mégsem vagyok reménytelen eset.

Ennek dacára az utóbbi időben  pavlovi reflex mintájára kialakult a hamburger reflexem, amelynek hála az egyik kedvenc eledelemmé nőtte ki magát. Egyelőre csak a klasszikus verzió elkészítését kíséreltem meg (azt is egy kis áruházi segítséggel), de biztos, hogy nem várok sokkat azzal, hogy elkészítsek egy különlegesebb, kulinárisabb élvezetet nyújtó változatot is. 

A hamburger:

Ahogy írtam, a végeredmény nem teljes egészében a saját munkám: a húspogácsát a Metro áruházban vásároltam. Természetesen nem az a célom egy gasztro bejegyzés keretén belül, hogy leírjam, hogy hogyan szeleteld fel a zöldségeket és tedd rá a bolti húspogácsára, ezt a feladatot remekül ellátja a google is. Viszont szerettem volna egy kis löketet adni azoknak is, akik bizonytalanabb konyhai tudással bírnak, hogy nem kell mindig nagy ördöngősségre gondolni, ha a főzésről van szó; másrészt imádom a fent említett áruház (és ez most nem a reklám helye) minőségi termékeit, így nem volt kérdés, hogy ezzel is teszek egy próbát.

A húspogácsát először nagyobb, majd egy serpenyőben fedő alatt kisebb lángon puhára sütöttem, ezidő alatt pedig a zsömle mindkét oldalát megpirítottam egy másik serpenyőben egy leheletnyi olívaolaj kíséretében.

Ezt követően az alsó szeletre elkezdtem rétegezni a hozzávalókat: madársalátát, majonézt, ketchupot, cheddar sajtot, a húspogácsát, majd még egy réteget a sajtból, a felkarikázott paradicsomot, uborkát és lilahagymát, majd egy újabb adagot a szószokból.

A sültkrumpli:

A krumplikat (minél öregebb, annál jobb) meghámozom, majd nagyjából egyforma rudakra darabolom. Mindeközben felhevítem az olajat és a szárazra törölt burgonyát addig sütöm, amíg az fel nem hólyagosodik. Ilyenkor érdemes félbeszakítani a sütést, kiszűrni a rudakat, majd a lehűtést követően újra a forró olajba dobni őket, így sokkal ropogósabb lesz a végeredmény. Miután megsült a krumpli, megszórtam tengeri sóval és már kész is.

Remélem kedvet kaptatok hozzá, és legközelebb a kézműves változatom is tetszeni fog!

Bon appetit,

Zsófi

0

ÚTON-ÚTFÉLEN

Az utóbbi hetekben a barátommal igyekeztünk a téli időszak monoton hétvégéit változatos programokra felváltani, így kihasználtuk az elmúlt hetek adta jóidőt és ízig-vérig magunkba szívtuk a tavaszt.

Egy március eleji közös túrán felbuzdulva kezdtünk rendszert csinálni a hétvégi kiruccanásokból, így amikor csak időnk engedi ellátogatunk egy-egy hazai nevezetességhez. Legfőképp várak és a természet adta apró csodák szerepeltek az eddigi – főként kelet-magyarországi – palettánkon, de valójában a határ a csillagos ég.

Közhely, de kétségkévül a legtöbben úgy választunk külföldi úticélt, hogy a saját értékeinket fel sem fedezzük. Kicsit olyan ez, mintha lenne a garázsban egy vadúj és méregdrága autónk, de mi mindig csak más kocsijával furikáznánk. Hozzáteszem, imádok utazni, a repülés és a külföldi kultúrák megismerése mind az évek során kialakult szenvedélyeimet erősítik, de jó néha legalább egy napot a saját "autómban" tölteni. Meggyőződésem, hogy ha ismered az országodat, ismered magadat is... Azt aki vagy, azt ahonnan indultál.

Ahogy írtam, a lehetőségek tárháza meglehetősen széles; a mi útjaink közül a szalajka-völgyi séta, a boldogkőváraljai vár, a síkfőkúti tavaknál eltöltött piknik és a Tisza-menti kirándulások lopták be magukat leginkább a szívembe.

A mai outfit képeket a fent említett túrákhoz igazítottam. A jelenlegi időjárás minden próbálkozásom ellenére még nem engedi meg az egész napos lenge öltözetet, a layering viszont pont azért az egyik legjobb "találmány", mert úgy játszhatsz a rád pakolt rétegekkel, ahogy éppen a kedved és az idő tartja.

"Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van."

                                                                                 (Popper Péter)

nadrág: ZARA, kabát: Mango, kötött pulcsi: Stradivarius, kockás ing: Mango, óra: Michael Kors, gyűrű: YSL, cipő: Salamander

Simon Péter Photography

0