KALÓRIA=BOLDOGSÁG

Menthetetlen vagyok a táplálkozási szokásaimat illetően. Ha a clean eating életformát vesszük alapul, akkor én egészen biztosan a "dirty eating" csoportba tartozok. Képtelen vagyok követni bármilyen diétát, de ha mégis megpróbálom, akkor az mindig csak "majd hétfőn" kezdődik. Minden héten megszületik bennem az életmódváltás gondolata, amely ezen a szinten meg is akad, a burgonyaszirmból pedig mindig csak három darabot eszek meg, amelyet végül úgyis követ a zacskó többi darabja, hogy elbúcsúztassa az előző hármat. Tésztafanatikus vagyok, a rántott sajt a kedvenc desszertem és a steak a háziállatom. Számomra az evés örömet jelent, a főzés megnyugtat, így az én "pszichológusomnak" egész jó az óradíja.

Emellett nem titok, rengeteg inspiráló embert követek instagramon, és a legnagyobb elismeréssel nyugtázom az egészséges élet érdekében végzett munkájukat. Az inspirálódásom a héten tettlegességig fajult, gondoltam megtöröm a szokás hatalmát és bemutatom magam a futópadnak. Itt jegyzem meg, eddig mindig megmosolyogtam azokat a lányokat, akik az efféle kondigépeken készítették a selfie-ket és töltötték fel instagramra a kiválasztott filterrel kreatívvá tett alkotásokat. Mostantól azonban minden tiszteletem az övék, én a kapaszkodásom mellett odáig sem jutottam, hogy a lejátszási listámon Shakirát átváltsam Beyonce-re. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a másfél órás turném az edzőteremben megtette hatását, nagyon is felértékelődött bennem, hogy milyen étellel teszem tönkre a munkám, szóval talán mégsem vagyok reménytelen eset.

Ennek dacára az utóbbi időben  pavlovi reflex mintájára kialakult a hamburger reflexem, amelynek hála az egyik kedvenc eledelemmé nőtte ki magát. Egyelőre csak a klasszikus verzió elkészítését kíséreltem meg (azt is egy kis áruházi segítséggel), de biztos, hogy nem várok sokkat azzal, hogy elkészítsek egy különlegesebb, kulinárisabb élvezetet nyújtó változatot is. 

A hamburger:

Ahogy írtam, a végeredmény nem teljes egészében a saját munkám: a húspogácsát a Metro áruházban vásároltam. Természetesen nem az a célom egy gasztro bejegyzés keretén belül, hogy leírjam, hogy hogyan szeleteld fel a zöldségeket és tedd rá a bolti húspogácsára, ezt a feladatot remekül ellátja a google is. Viszont szerettem volna egy kis löketet adni azoknak is, akik bizonytalanabb konyhai tudással bírnak, hogy nem kell mindig nagy ördöngősségre gondolni, ha a főzésről van szó; másrészt imádom a fent említett áruház (és ez most nem a reklám helye) minőségi termékeit, így nem volt kérdés, hogy ezzel is teszek egy próbát.

A húspogácsát először nagyobb, majd egy serpenyőben fedő alatt kisebb lángon puhára sütöttem, ezidő alatt pedig a zsömle mindkét oldalát megpirítottam egy másik serpenyőben egy leheletnyi olívaolaj kíséretében.

Ezt követően az alsó szeletre elkezdtem rétegezni a hozzávalókat: madársalátát, majonézt, ketchupot, cheddar sajtot, a húspogácsát, majd még egy réteget a sajtból, a felkarikázott paradicsomot, uborkát és lilahagymát, majd egy újabb adagot a szószokból.

A sültkrumpli:

A krumplikat (minél öregebb, annál jobb) meghámozom, majd nagyjából egyforma rudakra darabolom. Mindeközben felhevítem az olajat és a szárazra törölt burgonyát addig sütöm, amíg az fel nem hólyagosodik. Ilyenkor érdemes félbeszakítani a sütést, kiszűrni a rudakat, majd a lehűtést követően újra a forró olajba dobni őket, így sokkal ropogósabb lesz a végeredmény. Miután megsült a krumpli, megszórtam tengeri sóval és már kész is.

Remélem kedvet kaptatok hozzá, és legközelebb a kézműves változatom is tetszeni fog!

Bon appetit,

Zsófi