Pages

Search This Blog

2014. február 14., péntek

"Páros szerv"


A Valentin-nap kétségkívül az egyik legvitatotabb ünnep kicsi országunkban. Amerikai-e vagy sem, "lopott-e" vagy sem, és így tovább. Mindenesetre jó a gazdaságnak, jó Hollywoodnak, jó a szerelmes pároknak és jó az üzleteknek, ahol az egyedülálló lányok elkölthetik a félretett pénzüket. 

Számomra ez az első olyan Valentin-nap, amit végre méltóan megünnepelhetek, méghozzá egy olyan emberrel, akivel tényleg ünnep ez a nap – valójában az év többi 364 napjával egyetemben. Ezentúl azonban nem tartom valódi ünnepnapnak. Noha alapvetően pozitív, hogy kijelölünk egy alkalmat, amelyet arra szentelünk, aki fontos számunkra... De voltaképp nem arról szól a szerelem, hogy minden nap azt érezzük és azt tegyünk, amit a legtöbben csak február 14-én?! 
Szokás mondani, hogy a szerelemnek vagy szeretetnek nincs szüksége alkalomra. Meggyőződésem, hogy a legtöbb nő sokkal jobban tud örülni azoknak az apróságoknak  vagy annak a virágnak, amelyet az év többi napján kapnak, mintsem akkor, amikor ez a kötelező rituálé.

Záró akkordként szeretném üzenetként továbbítani minden egyedülálló leányzónak egy évekkel ezelőtti írásomat. Ne felejtsétek el, hogy nem az számít, hogy áll-e melletettek valaki vagy sem, hiszen elsődlegesen nem ez boldogság záloga. Sokkal inkább, hogy először megtanuljunk magunkkal jó kapcsolatot ápolni. 

"Bizonyos emberek úgy tartják, hogy a szív egy „páros szerv”, mert a párja egy másik emberben lakozik. Mi a helyzet azonban az egyedülálló emberekkel? Vajon donorra lenne szükségünk? Vagy a szervünk már annyira megedződött, hogy akár megállja a helyét egyedül is?
 Valentin-napon, mikor minden a szerelemről szól, gyakran érezheti azt az ember lánya, hogy donor várólistán szerepel a neve. Minden pár úgy közlekedik, mintha sziámi ikrek lennének, a nők szinte rózsabokorrá változnak, és a szerelmes sms-ektől ragad minden. Így hát én is felkerekedtem, gondoltam, hogy megünneplem, hogy immáron 20 éve egy csodálatos és meghitt kapcsolat fűz egy személyhez,… magamhoz. Idővel rájöttem, hogy ez a Valentin nap nem is olyan rossz dolog. 10 perc alatt, bűntudat nélkül felfaltam egy pizzát –mert hát megérdemlem-, nyálas filmeket és sorozatokat néztem, valamint megállapítottam azt is, hogy ez a nap azért esik február 14-re, mert nagyjából ekkortájt érkezik a friss tavaszi kollekció az üzletekbe, és remek páros kikapcsolódás lehet magadnak és magadnak, hogy egy kisebbfajta vagyont otthagysz pár rongydarabért (anélkül, hogy ezt egy percre is megbánnád, hiszen igen… SZINGLI vagyok és ezen a napon ez a minimum, hogy ennyi jár nekünk).
Azt azonban ezek tudatában sem tudtam kiverni a fejemből, hogy mikor én a kis tévém előtt ülök, az otthoni szerelésemben, kezemben egy csésze teával, addig más minden percét a barátjával/ férjével tölti kettesben, a Bodolai vagy a Berényi család nélkül.
Viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy óriási biztonságban vagyok. Még másnak már „két szíve” van, addig nekem csak egy, amivel szabadon rendelkezem, nincs aki megcsonkítsa. Ezzel szemben tény, hogy ez az egy csak úgy lehet tét a játékban, hogy biztosak vagyunk benne, hogy nem jár nagy kockázattal. Ráébredtem, hogy a szerelem tulajdonképpen olyan, mint a szerencsejáték. Van, hogy mindeneddel játszol, és reszkírozol. Van, hogy egyszerre keveset adsz, s apránként növeled a nyereményed. A legfontosabb közös szál azonban az, hogy mindkettőben csak akkor lehet a tiéd a főnyeremény, ha mersz kockáztatni majd végül duplázni. Hogy mit? A szívedet…"
(2011. 02.14.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Shop my favourites: