Igaz mindezt leginkább az otthon melegében szeretem szemügyre venni; kicsit sem nyugtat az illata vagy a hangja, ha -szokásomhoz híven- az otthon felejtett ernyő nélkül kell eljutnom az úticélomhoz.
(Ennek megfelelően sorban állnak az alkalomadtán vásárolt, életet mentő kínai esernyők a szobámban, egyenes arányban állva az esős napok számával.)
Ebben az időben igyekszem a kényelmet az elegancia elé helyezni, szóval zömében letudom az ilyen napokat egy pulcsi-gumicsizma kombóval. Amióta viszont szert tettem erre a burgundi cipőre még akkor is ebben kopogok, ha egyedül vagyok otthon, úgy megszerettem – na igaz, nem a kényelmes volta miatt. Sokkal inkább magával ragadott, ahogy visszatükrözte az járda nedvességének csillogását, így nem volt kérdés, hogy ez lesz az outfit posztom kulcsdarabja.
A szett további részeit nem bonyolítottam túl, igyekeztem az egyszerűség elvét követni, ezért egy tónusban hasonló szürke pulóvert és kabátot választottam, a kényelem elemeit pedig a farmer növelte tovább.
Az igazsághoz tartozik, hogy életem egyik legrosszabb vétele volt ez a felső, amióta a gardróbomban áll minden ruhadarabom úgy néz ki, mint egy frissen kozmetikázott pulikutya. Tanulság: ha egy ruha már a próbafülkében egy pamutgyárnyi szöszt kreál, akkor - ha fájó szívvel is-, de hagyjuk meg a többi gyanútlan vásárlónak.
Minden ruhadarab és a cipő: ZARA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése