Branzino, burgonya, rozmaring

- egy kis olasz triumvirátus- 

Kétségkívül nagy állatbarátnak tartom magam, azonban ez a fajta kötődés nem foglal magába semmi olyat, aminek sok lába van, vagy olyat, aminek ezzel szemben egy sincs. Az utóbbi tekintetében a halakkal való 'kapcsolatom' korábban nem terjedt túl a Disney filmeken, azt pedig elképzelni sem tudtam, hogy valaha megszeretem a belőlük készült ételeket. Mára azonban már akváriumot lehetne üzemeltetni a fagyasztómban, hisz egyre több herkenyű várja, hogy sorra kerüljön. Ma a tengeri süllő, azaz branzino volt a soros.

Korábban többször fogyasztottam olasz éttermekben ebből a halfajtából (a legtöbb helyen sókéregben sütik), azonban egyben, "szőröstől bőröstől" mindig csak távolról tudtam megcsodálni, a tányéromra már csak kifilézett állapotban került. 

Talán már kiderült rólam, hogy nem vagyok sem egy hableány-, sem egy horgász beállítottságú ember, így (a szó szoros értelmében) szemtől szembe még egy berendezéseivel rendelkező hal sem nézett vissza rám - a veterán aranyhalainkat leszámítva. 

Ennek tudatában kicsit tovább tartott a branzino lepikkelyezése, tekintve hogy eddig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. Összességében azonban nem nagy  ördöngősség: egy vékonyabb pengéjű késsel kell a hal farkától a feje felé haladni úgy, hogy minél jobban betoljuk a kést a pikkelyek alá, melyeket apró mozdulatokkal lepergetünk róla.  Érdemes mindezt a mosogatóban, vagy -aki teheti- a teraszon elvégezni, nekem például -valószínűleg a tapasztalatlanságomnak hála- minden mozdulat egy konfettiesővel volt egyenlő.

Miután a hal megszabadult a pikkelyektől kívül-belül mossuk ki, majd töröljük szárazra. A két oldalát sózzuk borsozzuk, a belsejét pedig töltsük meg két kisebb rozmaringággal és egy cikkekre vágott, duci fokhagymagerezddel. 
Ezt követően olivaolajjal vékonyan kikent sütőbe helyezzük két citromkarika kíséretében, amely pont annyi aromát ad hozzá, amennyi kell.
TIPP: a sorrendet figyelembe véve érdemes először a krumplit megsütni, utána a halat, hiszen az előbbi sokkal tovább tartja a hőt, szemben a hallal.

A krumpli:
Korábban mindig leragadtam a krumplipürénél, meggyőződésem volt, hogy ez az egyetlen burgonyából készült köret, amit szeretek. Aztán jött a szerelem a rozmaringos krumpli személyében. Számomra sokkal ízletesebb a hagyományos módon elkészített társainál, amit valószínűleg a ropogósra sült rozmaring (is) garantál.
Mindemellett roppant egyszerű elkészíteni, így a ráérősebb hétköznapi estéken is igazi csemege.

Válasszunk közepes méretű krumplikat (én fél kilót használtam), melyeket hámozzunk meg, vágjunk félbe, majd főzzük sós vízben 10 percig. Ha leszűrtük róluk a vizet, érdemes kicsit összerázni a "golyókat" a fazékban, így még jobban fellazulnak. 
Következő lépésként a sütőben keverjünk össze nagyjából 2 deci olívaolajat egy kevés vajjal (én ehhez a mennyiséghez körülbelül 2,5-3 dkg-ot használtam), szórjuk rá a burgonyát, sózzuk, borsozzuk és 30 percre tegyük őket 200 fokos előmelegített sütőbe.
Ha letelt a félóra egy krumplinyomóval óvatosan nyomjuk meg minden krumplit, melynek eredményeképp kívül ropogós, belül puha burgonyát kapunk.
Ezt követően keverjünk össze néhány szál rozmaringot egy kevés olívaolajjal, 3 gerezd fokhagymával, valamint egy pici ecettel – nem kell félni tőle, az illata elpárolog a sütés folyamán, emellett pedig remekül előhozza az ízeket, majd a keveréket egyenletesen oszlassuk el a krumplikon. Utolsó lépésként újabb sütőben töltött félóra jön (az utolsó percekre állítsuk grill fokozatra a sütőt).

Ahogy korábban említettem érdemes a krumpli elkészítése után megsütni a halat, amelyet fóliával lefedve 200 fokon 40-45 percig, majd anélkül további 15-20 percig grill fokozaton sütünk készre.

(A sütési idő megjelölése ellenére célszerű időnként rá-ránézni a halra, hiszen ezek nem szentírások; haltól is, sütőtől is függ, hogy korábban vagy pedig később sül át kellőképpen.)

Buon appetito!