Az igazat megvallva, nem tartom magam a legnagyobb trendkövetőnek; csak olyat veszek fel, amiben jól érzem magam, nem erőltetem magamra sem azokat a ruhákat, sem azt a stílust, amelyet a divatmagazinok lapjain vagy az üzletek kirakatain keresztül sulykolnak belénk.
Így hát rajongok a feketéért, és ez akkor is így marad, ha minden télen végig kell hallgatnom a "nem ismersz más színt" monológot. Nem hiszem azt, hogy egy ruha jól áll, csak azért, mert mindenki azt hordja. Nem hordok gyakran magassarkút, anélkül is képes vagyok elesni a saját lábamban. Ismerem a saját adottságaimat, igyekszem ahhoz mérten és az ízlésemnek megfelelően öltözni.
Ezzel szemben két-három évvel ezelőttig meggyőződésem volt, hogy egy magára valamit is adó nőnek "kötelező" magára erőltetnie mindazt, ami megjárta a divatlapok hasábjait vagy azt, amit nap, mint nap az utcán látni. Ezért mindig próbálkoztam, hogy kilépjek a komfortzónámból, olyanokat hordtam, amik már akkor kényelmetlenek voltak, mikor az első lépést megtettem a bejárati ajtó után, valamint sorra mentettem le a bloggerek outfit képeit és próbáltam minél inkább rájuk hasonlítani. Utólag visszagondolva már látom, hogy a szekrényem csak olyan ruhákkal volt tele, amiket azért vettem meg, mert az valaki másnak állt jól. Tükröződött persze bennük a saját stílusom is, de közel sem formáztam meg azt a nőt, akit valójában mutatni akartam a világ felé.
Az elmúlt időben -amikor a divatblogok a fénykorukat élik- ugyanezt láttam a legtöbb fiatal lányon. Noha ezek az oldalak azt a célt szolgálják, hogy valamelyest inspirációt nyújtsanak az öltözködéshez, illetőleg azt, hogy komplexebb ötleteket tárjanak az olvasói közösség elé, sokan mégis másként kódolják az efféle üzeneteket. Az ötletgyűjtést felváltotta a másolás, az újat felváltotta a szokás, az egyedit felváltotta a tömeg. Kezdett minden lány kissé egymás tükörképe lenni és az öltözködés elvesztette azt a funkcióját, amely (szerintem) ebben a témában az elsődleges, azaz hogy kifejezd önmagad.
Talán ennek is köszönhető, hogy cégek híres embereket kezdtek el "reklámfelületként" kezelni, kihasználva azt, hogy a fiatalok az imént említettek stílusát használják a sajátjuk pótlására.
Mindez persze nem összetévesztendő azzal, amikor ízléstől függetlenül egy-egy irányzatot magunkénak érzünk vagy amelyhez időszakosan kedvet kap az ember lánya – ahogy az történt sokaknál (köztük nálam is) példának okáért tavaly ősszel a grunge vonalat illetően. Természetes, hogy minden divatra érzékeny ember elcsen egy-egy ötletet a másiktól, vagy egy részletet az éppen aktuális trendből. Épp ebből kifolyólag meggyőződésem az is, hogy a divat inspirálja önmagát, elvégre így lehetséges az, hogy a régmúlt idők vonalai visszatérhessenek a 21. században is. Mindez persze a kreativitás, az újítás és az újítani akarás munkája.
A fentiek tükrében bízom abban, hogy a mai outfit képekkel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy egy-egy ötletet elcsenve megtaláljátok, hogy mi az, amiben jól érzitek magatokat, mi az, ami azt sugározza, amit Ti képviseltek és mi az, amire azt mondhatjátok: ez ÉN vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése