Pages

Search This Blog

2014. december 5., péntek

WINTER IS COMING

Az oldalam kezd egy meteorológus riportjához hasonlítani, de nem tudok elmenni a kint uralkodó idő mellett szónélkül. Napokig gyakorlatilag megállás nélkül esett az eső, ami az alapvetően fotoszintetizáló énemnek olyan hangulatot kölcsönzött, mintha most jöttem volna egy Twilight castingról. Ugyanakkor nem tisztem panaszkodni, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az elkövetkezendő időszakot nem napsütéses órák magas száma miatt kell szeretni.
Mindez ellenére a december a legkedvesebb hónap a számomra. Szeretem azt a fajta nyugalmat, amit az ekkor uralkodó miliő áraszt magából, szeretem az első hóesést, a kivilágított utcákat, még azt az őrületet is, ami a karácsony előtti napokban, hetekben zajlik. Szerencsés vagyok, hogy ebben a hónapban születettem, s bár természeténél fogva valószínűtlen, hogy 23 éve bármit is felfogtam volna a magam körül uralkodó világból, de örülök, hogy ez volt az első kép, amit a nagyvilágból láthattam.
Számomra a december ezentúl a szeretet és a béke hónapja mellett, a remény és a reménytelenség időszaka is. Utóbbira utalva ugyanis évek óta reménytelen, hogy egy szép és (jóindulattal) meleg kabátra tegyek szert. Mind vagy túl vékony, vagy túlságosan puffos, vagy túl csilli-villi, vagy pedig olyan szövetkabát, ami magára vonzza a két négyzetméteren belül található összes szöszt. Próbálkozásaim így évről évre kudarcot vallanak, majd végül rendre visszatérek a lassan darabjaira hulló, ámde hűséges otthoni kabátomhoz. Idén viszont rátaláltam erre a krémszínű "köntösre", ami az aktuális új kedvenccé nőtte ki magát. Melegnek ugyan nem nevezném, de tökéletes arra, hogy – aláöltözve – a hideg napokat átvészelje benne az ember lánya.
Ahogy azt a fentiekben írtam, ez a hónap továbbá a remény hónapja is, tekintettel arra, hogy egy valamire való egyetemista legnagyobb reménye az, hogy nem hasal el rögtön a vizsgaidőszak első szélmalomharcában. Az én megpróbáltatásaim jövő héttől veszik kezdetüket, így ennek tükrében valószínűsíthető, hogy a barátom által "King Kong jelmez" névre keresztelt szőrmés pulcsi lesz ez egyetlen működőképes szettem, így a soron következő outfit bejegyzésekben sok jót nem ígérhetek. Figyelemmel azonban arra a tényre, hogy tanulás mellett (vagy helyett) válik a legjobb chef a hallgatóból, igyekszem az oldal ezen profiljának is eleget tenni, és azon leszek, hogy mindenkit megörvendeztessek mindenféle finomsággal.

A még vállalható, nem leamortizált, a könyvtárközegbe be nem épült múltamból megmaradt képekkel zárom a mai bejegyzést.

Con amore,
Zsófi









Kabát: Mango
Szoknya, garbó: ZARA (2013)
Cipő: ZARA
Táska: Stradivarius (2013)

Simon Péter Photography

2 megjegyzés:

Shop my favourites: