DUCKTALES

– kacsacomb, répa, gombák –

Amikor körülbelül öt-hat éves voltam, egyre többen kezdték el kérdezgetni tőlem, hogy mi szeretnék lenni, ha majd nagy leszek – mintha a gyerekre váró első osztály már önmagában elvárná tőle, hogy egy önéletrajzot meghazudtoló pontosággal adjon elő valamit. Ezekre a kérdésekre rendszerint becsípődő gyakorisággal vágtam rá, hogy állatidomári és táncosnői pályafutás szerepel a jövőbeli terveim között, ami egy kívülálló számára annyit árult el rólam, hogy biztos cirkuszi alkalmazottnak készülök. A mai napig nem tudom, hogy miért pont ezt a két hivatást választottam volna magamnak. Az állatok még csak-csak, elvégre rajongásig szeretem őket, de a  táncot azóta sem tudom mire visszavezetni. Nemcsak hogy nem szeretek táncolni, de nyilvános helyen óvom is az embereket a maradandó károsodástól.
Ahogy később idősödtem, a jövőbeli terveim továbbra sem váltottak át sokkal realistább elképzelésekbe. Geológus, orvos, állatorvos, vulkánkutató, viharvadász, régész, divattervező, repülőgép pilóta, csillagász, cukrász hivatások váltakoztak egymás után, és a sor a mai napig lezáratlan maradt. Ha ma megkérdezik, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy – vagy inkább még nagyobb – leszek, ugyanúgy nem tudok egzakt választ adni. Nem azért, mert nincs egy olyan szakma, ami iránt elég elhivatottságot érzek, vagy mert annyira csapongó személyiség vagyok, hanem mert nem hiszek abban, hogy egy fókuszban tudnám leélni az életemet. Nagy kíváncsiság van bennem a világ iránt, tapasztalni akarok, tanfolyamokra elmenni, új embereket megismerni és kifaggatni őket, rendhagyó dolgokat csinálni. Szükségem van erre, hogy le tudjam kötni a magamban lakozó sokfajta látásmódot és karaktert. Már csak meg kell találnom a legnagyobb közös nevezőt a terveim között, ami egy nap majd nem a megélhetés lényege köré csoportosul, hanem ami annál sokkal több. A hivatásom.

Hogy ma mi az egyik, amit válaszolnék erre a fenti kérdésre? Talán a kérdésre kérdéssel válaszolnék: van olyan munkahely, ahol annyi kacsát lehet sütni, amennyit csak szeretnék? Mert ha a válasz igenlő, akkor már írom is az önéletrajzom... De egyelőre még csak a receptet szedtem sorokba.

Sült kacsacomb répás-gyömbéres édesburgonya pürével, konfitált zöldségekkel, pirított parázsburgonyával

Hozzávalók:

A kacsacombhoz:
- 2 kacsacomb
- só, bors
- 2 duci fokhagyma
- 3-4 ág kakukkfű
- liba- vagy kacsazsír
- 1 evőkanál méz
- 2 teáskanál mustármag

A püréhez:
- 1 nagyobb édesburgonya
- 300 gr répa
- só, bors
- 1 evőkanál vaj
- 1 evőkanál 20%-os tejszín
- gyömbér, ízlés szerint (kb 1 cm-nyi ág lereszelve)

Krumplihoz:
- 10 darab parázsburgonya (illetve bármilyen aprócska krumpli)
- só, bors
- 1 ág rozmaring
- 2 evőkanál vaj
- 1 evőkanál liba- vagy kacsazsír
- 1-2 csepp ecet

Gombák:
- annyi erdei gomba, amennyit szívesen bepuszilnál az eddigiek mellett
- só, bors

Elkészítés:

1. Tisztítsd meg a kacsát, majd jó alaposan sózd és borsozd meg.
2. Hevíts fel annyi kacsa- vagy libazsírt, amennyi ellepi a belehelyezett kacsacombokat, majd nagyon alacsony fokozaton kezd el konfitálni a fokhagymával és a kakukkfűvel, úgy hogy a zsír épphogy picit bugyogjon. Hagyd így körülbelül 2 órán keresztül, de ne legyen túl magányos – nézegesd meg néha, hogy hogy érzi magát a zsírban.
2. Az utolsó kb félórában tedd a zsírba a kacsa mellé a répát, a krumplit, majd néhány percre a gombát is, amíg kellemesen meg nem puhulnak.
3. A krumplikat főzd félkeményre, majd a vízből kivéve sózd és borsozd meg őket. Ha ezzel megvagy, pakold őket egy tepsibe, morzsolj szét rajta egy ág rozmaringot, majd locsold meg a libazsír, a vaj és az ecet keverékével. Forgasd jól össze a tepsi tartalmát, majd mehet is a sütőbe 200 fokra, amíg szépen meg nem pirul.
4. Ha kezd összeállni a végeredmény, vedd ki a zsírból a kacsát, és a mézes mustármaggal kend meg a tetejét, és 200 fokon, grill fokozaton hagyd megpirulni a sütőben.
5. A püréhez aprító gépben pürésítsd össze a krumplit és a répát; sózd, borsozd, reszeld hozzá a gyömbért, majd add hozzá a tejszínt is. Utolsó lépésként pedig krémesítsd ki a vajjal.
6. Ha mindezzel megvagy, már csak szét kell őket szórni a tányéron és jól megenni őket.

Con amore,
Zsófi