Minden évben gyerek módjára várom, hogy megérkezzen a karácsonyfánk, részegítő az a friss fenyőillat, ami kitölti ilyenkor a nappalinkat. A karácsonyunk évek óta egy sémán alapszik, megszokott gondossággal válogatunk ajándékot, gondoskodunk a meglepetésekről, napra pontosan díszítjük fel házat és a fenyőt, és nem újítunk a menün.
A karácsony az egyik kedvenc ünnepem. Sosem panaszkodtam arra, hogy ajándékot kell venni, hogy idegörlő a sorbanállás, szeretek segíteni a karácsonyi főzésben, és elmondhatatlanul élvezem, hogy egy nap képes összehozni a családot és meg tudja lágyítani az ellentéteket. A karácsonyról alkotott képemet ennek ellenére folytonos ostorozás éri, szinte minden második vélemény osztozik abban, hogy az ünnep eredeti jellegét megöli a konyhában töltött idő, az őrült tömeg és a határozatlanság, hogy milyen ajándékot válasszunk. Teherként kezdjük felfogni az ünnepeket, és egy olyan végeláthatatlan küzdelemnek, ami csak a pénzköltésről szól. Van benne igazság? Minden bizonnyal van. A karácsony előtti napokban valóban apokalipszis jellegű hangulat uralkodik minden áruházban, boltban, a piacon és a saját lakásunkban is. Jelentéktelen dolgokon veszünk össze, bosszankodunk a parkolóhely miatt, és ott van a – szó szerinti – örökzöld téma, a karácsonyfa és a talp kérdése. Mindig akadnak, akik az utolsó pillanatra hagyják a vásárlást vagy akiknek egyszerűen csak ilyenkor jut idő egyesülni a karácsonyi szellemmel. A problémák viszont nem itt kezdődnek. Van kinek ajándékot venned. Van kinek ételt rakni az asztalra. Van kivel ünnepelni. Örömet tudsz okozni másnak. Egy évben egy ilyen alkalom van, mégis azt érezzük, áldozatot hozunk. Pedig amíg ezektől nem tudunk továbbállni, addig nem is várhatjuk el, hogy a dolgok változzanak.
A mi karácsonyunk idén különbözik az eddigiektől. Már nem csak arra a sémára kell alapozni, amiről a fentiekben írtam. Vannak alkalmak, amik kiszakítanak a megszokottakból, és megtanítanak másképp látni a körülötted lévő eseményeket, és ráébresztenek a valóban fontos momentumokra. Arra, amiről szólnia kellene ennek a napnak.
Amikor azt kívánnád, bárcsak a pénzköltés lenne az egyetlen feladatod. De pénzzel nem vásárolhatsz meg minden dolgot. Nem mehetsz be a sarki boltba és vehetsz meg olyat, amit az életben nem lehet megvásárolni. Nem vehetsz egészséget, nem vehetsz időt és nem vehetsz örömöt. Amikor az ajándékot nem a szeretteidtől várod, hanem az élettől. Ekkor tisztult le igazán minden sallang, ami körbeveszi ezt a pár napot, ekkor látsz minden mögöttes tartalmat.
Idén megtanultam, hogy a tökéletesség nem abban áll, hogy kemény lesz-e a hab a sütemény tetején, hogy jól átsül a hús, hogy szép fát sikerül kifognod a vásárban, vagy abban, hogy időben megérkezik az online rendelt ajándékod. Elmondhatom viszont azt, hogy példátlan összetartást, küzdeni akarást, kitartást, szeretetet és csodát éltünk át az elmúlt időben. Ez nem valósulhatott volna meg, ha nem ilyen emberek alkotnak egy egészet körülöttem.
A következő napokban tegyetek félre minden bosszúságot, minden haragot, és nézzetek más szemmel arra, ami körülöttetek van. Becsüljétek meg a legapróbb dolgokat is, és használjatok ki minden percet. Ne az elmúlt napok fáradalmait tartsátok szem előtt, hanem hogy van kivel tölteni a karácsonyt, vagy hogy hogyan örülnek annak az ajándéknak, ami miatt pár napja még világgá mentünk volna.
A magam nevében nagyon boldog, meghitt és békés karácsonyt kívánok Nektek, bízom abban, hogy mindenkinek jól telnek majd az év utolsó napjai, és örömmel léptek át egy új fejezetre. Egy új évre. Várlak Titeket vissza akkor is!
Con amore,
Zsófi
(Fotók: Pinterest)
