LATE POSTCARD FROM EARLY AUTUMN

Szeptember óta tartogatom ezt a posztot – pedig nagyon kedves a szívemnek. Szerettem ezeket a színeket, az egri Bolyki pincészetben lévő hangulatot, és az utolsó napsugarakat, amik nemcsak a levegőt tették meleggé, hanem a körülöttünk lévő árnyalatokat is. Sajnos viszont a posztok sorrendjében mindig hátrébb és hátrébb ugrott, míg egyszer csak már novembernél kellett kinyitni a naptárat, és a hónapok múlásával elköszönt az az idő is, amíg elég volt egy szandál, és egy vállra dobott ballonkabát. A héten fel-felszökő higanyszálak viszont meggyőztek arról, hogy ne raboskodjanak jövő tavaszig a fotók a gépem sokadik almappájában, ezért kedves mazochisták és külhonba utazók – ezt a posztot Nektek ajánlom.

0

PÁRIZS, TE CSODÁS

Közel két héttel ezelőtt Dorkával, a Roses and Laces bloggerével útra keltünk, hogy meglátogassuk Brigit, a Fashion Feeds Me bloggerét, aki néhány hónapra a párizsi nők bőrébe bújhat, hiszen Erasmus hallgatóként a francia fővárosban folytatja az egyetemet. Nagyon kíváncsi voltam a városra, mert dacára annak, hogy Párizst egy euforikus légkör lengi körül, a bő tíz évvel ezelőtt tett látogatás alkalmával nem ejtett olyan ámulatba, mint amit a romantikától és csodálattól túlfűtött versekből, regényekből vagy filmekből megszokhattunk. Az okokat a városban kerestem, pedig sokkal inkább magamban kellett volna. Hiszem, hogy Párizshoz fel kell nőni, nyitottnak kell lenni a  rezgéseire, és alkalmasnak arra, hogy az igazi csodákat befogadjuk. Idén ezzel a szándékkal érkeztem ide.

1