Pages

Search This Blog

2015. november 20., péntek

TÜKRÖM, TÜKRÖM

– nagyító alatt a L'Occitane Pivoine Sublime termékcsalád hidratálója –


Nőként a génjeinkben kellene, hogy hordozzuk azokat a tulajdonságokat, amelyek a napi rutinjainkat megkülönböztetik a férfiakétól. A fürdőszoba hosszútávú kibérlése, a tükör előtti pepecselés, a polcokat elárasztó félig üres kozmetikai termékek és a bőrápolásra fordított energia mind különbséget tesz a nemek között. Az én génjeim valahol tévútra tértek, rendszerint csak a gyűjtögető életmód fázisáig jutottam el, a lelkesedés azonban valahol az első és a második tesztelés között mindig elveszett. Betudható ez a nem jól kiválasztott krémeknek, illetve a lustaságomnak is – lehettem én ébredés után maga Csipkerózsika is, de nem volt az a hidratáló, ami kiimádkozott volna lefekvés előtt a fürdőszobáig, még akkor sem, ha ez a kis garzonom méreteit tekintve nem lett volna nagy erőfeszítés, elvégre az ágyból szinte elérem a fürdőszobai csapot. 
A szokásaimat a hidegre forduló idő törte meg. A téli napok a legedzettebb bőrön is kifognak, és egy kis odafigyelés nélkül könnyen lesz smirglipapírt megszégyenítően száraz minden szabad bőrfelületünk. Az arcbőröm elleni puccsot elkerülvén idejét láttam, hogy végre beszerezzek egy olyan hidratálót, ami egy tégelyen belül összesíti mindazt, amit egyébként különböző krémek együttes használatával érnék csak el. 
A választás a L'Occitane Pivoine Sublime Peónia Bőrtökéletesítő arckrémjére esett. Alapvetően nem birtokolok egy ideális bőrtípust, leginkább a kombinált kategóriába sorolnám magamat azzal, hogy olykor-olykor nem csak lélekben érzem magamat tinédzsernek. A hidratálót 24 órás bőrtökéletesítőként kínálják, amely – ahogyan azt írják – megszépíti és ragyogóvá teszi a bőrt, továbbá javítja annak textúráját és intenzíven hidratálja azt. Az üzletben dolgozók egyúttal megnyugtattak, minden kívánságomnak eleget tesz, hiszen a fenti áldásos hatásai mellett javítja a bőrhibákat, csökkenti a finom ráncokat és a összehúzza a pórusokat. Több nem is kellett, a táskámban landolt a krém.
Este alig vártam, hogy kipróbáljam, úgy csomagoltam ki a tégelyt a dobozból, mintha a karácsonyfa alatti dobozokat bontogatnám. Az első benyomás a felszabaduló virágillat volt, ami a krém felkenése után is jóval fennmaradt az arcomon. A bazsarózsa egyébként is az egyik kedvenc virágom, és mivel a krémhez a franciaországi Drôme megyében termő peóniából nyertek kivonatot, így mindenképpen járt a plusz pont. Az első tapasztalat, amit a krém felkenése után tapasztaltam, hogy a bőr egyből bársonyosabb textúrát kapott. Hamar felszívódik, nem hagy maga után ragacsos érzetet és ráadásul elég egy kis krémet felvinni az arcra ahhoz, hogy az egészet befedje. Épp ezért azon túl, hogy állagát tekintve nagyon könnyű eloszlatni, még gazdaságos is, ami ár-érték arányt tekintve mindenképp szem előtt tartandó, ha az ember lánya egy nagyobb márkától választ terméket.
Bőrtökéletesítés. Ahogy a nevéből is kitűnik, a krém bőrtökéletesítést ígér, amelyről a peóniakivonatot és ásványalapú optikai korrektort tartalmazó Pivoine sublime komplexum gondoskodik. Nekem szükségem volt pár használatra ahhoz, hogy valóban szemmel látható eredményt érjek el, viszont rendszeres használat mellett valóban egységesebb bőrt biztosít.
Ha érdekelnek az összetevők, kattints IDE, a lap alján megtalálhatóak az alkotóelemek. Számomra minden krém egy orosz rulett, végtelenül érzékeny a bőröm, és bár van papírom arról, hogy melyek azok a kémiai anyagok, amelyekre a bőröm köszöni, de inkább allergiával válaszol, mégis nehéz kiszűrni, hogy melyik hordozóelem lesz a következő, ami ilyen tünetet vált ki. Jelentem, a peónia krém sokadik használata után is virul a bőröm.
Ha megtetszett a termék, 11.900 forintos áron tudtok hozzájutni a L'Occitane üzletekben.

Con amore,
Zsófi







0

2015. november 12., csütörtök

AZ ÉTEL SZÍNES OLDALA
– sütőtök krémleves libamájjal és lilaburgonya chips-szel –


Reggel van. Még álmosan az ablakhoz totyogok, és utat engedek a friss őszi levegőnek a lakásban. Jóleső érzéssel csap meg a hideg szél, majdnem olyan józanító, mint egy nagy bögre kávé. A fák jócskán felkészültek a télre – már csak néhány színfolt maradt rajtuk, és kezdik átvenni az uralmat az egymásba kapaszkodó, szerteszét álló csupasz ágak. Beillek a képbe, az én reggeli hajam sem áll különben. A hideg elől visszaugrok a rögtönzött paplan-sátramba, és innen kémlelem tovább a kinti nyugalmat, kihasználva azt a pár percet, amíg a telefonom rikácsoló ébresztője nem jelzi, hogy indul a nap.
Ugyan minden évszak kezdetén szentül hiszem, hogy az adott három hónap a kedvencem az évben – igazi kontinentális beállítottságú leányka vagyok –, de az ősz valóban meghódítja a szívem csúcsát. Szeretem a természetben lejátszódó folyamatot, van valami szimbolikus abban, ahogy a környezet megújítja önmagát. Inspirálóak a színek, a tájak, a légkör, ami körülöleli az évszakot. Szeretem, ahogy ropog a tűz a kandallóban, ropog az avar a lábam alatt, vagy akár a creme brulée tetején a cukor, amit valamiért mindig ebben az időben kívánok meg. Előkerülnek az egyre nagyobb pulóverek, a kötött takarók, és boldogan sétálok el a boltba a kabát alá rejtett nyuszis pizsamafelsőmben, ha nincs kedvem felöltözni. Rajongok a színes domboldalakért, a festői erdőkért, és a már-már giccs vonalát súroló parkokért. A színek pedig emellett nemcsak a ruhatárunkba, vagy az otthonunkba költöznek be, hanem a gasztronómiába is. A sütőtök, sült gesztenye, és az ilyenkor érő gyümölcsök mind magukban hordozzák az ősz árnyalatait, és melegen úgy megtöltik a lakást az illatukkal, hogy ennél jobb illatosítóra már nem is vágyom.
A gondolatokból a telefonom zökkent ki, hét óra van. Vonakodva tolom ki a lábamat a takaró alól, az apró lakást jócskán átjárta már a hideg levegő. Egy alpinista elszántságával ülök egyre fentebb, majd teszem egyik lábamat a másik után. A nehezen induló reggelek ellenére a napok gyorsan repülnek, az ősz megfáradt, és hamarosan átadja helyét a télnek – de jó tudni, hogy a hűvös idővel járó szívmelegítő és kellemes dolgok a következő időszakban is végigkísérnek minket.






Sütőtök krémleves libamájjal és lilaburgonya chips-szel

Hozzávalók:

1kg sütőtök
cukor
1 nagy krumpli
1 közepes alma
1 közepes hagyma
2-3 evőkanál méz
fél narancs leve
2 erőleves kocka
1 dl tejszín
vaj
só, bors, szerecsendió

libamáj (nagyjából 1 szelet/főre kell számolni)
2 nagyobb lilaburgonya
olívaolaj

Elsőként a tököt félbevágjuk, a magját kikaparjuk, majd 190 fokon egy kevés cukorral megszórva puhára sütjük. Megközelítőleg egy órával kell számolni a sütés idejét, de – értelemszerűen mérettől is függően – nekem még nem volt egyszer sem olyan, hogy egyforma időt töltöttek volna a sütőben megközelítőleg azonos méretű tökök. Így hát kiskanalat elővenni, és 45 perc után indulat a kóstolgatás, ebből baj még sosem származott.

Amíg a tök sül, előkészítjük a leves többi hozzávalóját. A hagymát vajon üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a mézet, és kisebb lángon tovább pirítjuk. Ezidő alatt a krumplit és az almát megpucoljuk, majd kis kockákra vágjuk. A hagymát felöntjük 1,3 dl vízzel, majd feloldjuk benne a két leveskockát, és hozzáadjuk az almát és a krumplit is. Mikorra ezek puhára főttek, a megsült tök belsejét kikanalazzuk, és a leveshez adjuk. Pár percig főzzük tovább, majd a tűzről levéve botmixerrel homogén krémlevessé mixeljük. Utolsó lépésként a narancs kifacsart levével, sóval, borssal és szerecsendióval ízesítjük. Utóbbiból a frissen reszelt a legjobb, viszont vigyázzunk, ilyen formájában sokkal intenzívebb az íze, elég belőle egy kis csipetnyi is.

A lilakrumplit alaposan megmossuk, majd 1-2 mm-es szeleteket vágunk belőle. Egy tálba téve sózzuk, borsozzuk, és felöntjük egy kevés olívaolajjal. Összeforgatjuk, ügyelve arra, hogy a krumpliszeletek minden részére jusson az olajból. Egyenként a sütőpapírra téve pár perc alatt, 190 fokos sütőben ropogósra sütjük.

A libamájhoz ujjnyi vastag szeleteket vágunk, és közben felmelegítünk egy serpenyőt. Fontos, hogy a szeleteket csak a serpenyőbe kerülés előtt sózzuk, borsossuk, zsiradékot pedig nem szükséges használni, épp elég fog kisülni a májszeletekből. Ha a serpenyő átforrósodott, a májak mindkét oldalát hirtelen megsütjük. A szeletek gyorsan jó állagúra sülnek, nem szabad túlkészíteni őket, kár lenne kiszárítani egy szép libamájat. Miután elkészültek, pár percig pihentetjük őket, majd felszeletelve a tányér közepére halmozzuk. Jöhet rá a leves, végül pedig rápakolunk pár darabot a ropogós krumpli chipsből is.

Con amore,
Zsófi 
0

Shop my favourites: