ABOVE THE CITY

Masszívan kezd visszakúszni a tanulás a mindennapjaimba – ezt mi sem mintázza jobban a blogra vetítve, minthogy szandálban tipegve pózolok a képeken, október végén. Az életem ismét két időszámításra bontható: i.e. és i.u. ( értsd: iskola előtt, iskola után), így csak most lát napvilágot ez a leginkább indiánnyárra szánt összeállításom. Sajnálatos, de a nappalokkal együtt a szabadidőm is rövidülni látszik, és lassan megkezdem a letöltendő szabadságvesztés büntetésemet, amit az egyetem könyvtárában kell végrehajtanom. Az iskola egyébként is a második otthonom lett, kénytelen voltam magasabb fokozatra kapcsolni, ha már olyannyira veteránnak számítok a hallgatók között, hogy korban kezdem utolérni az oktatókat. Ennek eredményeképp a hónapok és évszakok gyorsabban pörögtek, mint a rulettkerék, és míg az egyik pillanatban igyekszem nem hőgutát kapni, addig a másikban már belebotlok egy agyaghadsereget megszégyenítő Mikulás-felhozatalba az áruházak polcain. Az egyébként is gyorsan repülő időt felgyorsítja a piac ünnepekre való korai reakciója – noha nem tiltakozom, szeretem minél jobban kiélvezni a karácsony áldásos mellékhatásait, igaz kár, hogy a díszek mellett halászlevet nem árulnak, én értékelném ilyenkor azt is. 

Mindez ellenére, amíg csak lehet igyekszem kihasználni a mostani napos időt, és abból minél többet magamba szívni, hogy segítsen átvészelni a közelgő szürke hónapokat, ezért nézzétek el nekem a mai lengébb öltözetet, gondolatban még pár héttel visszább járok.

Con amore,

Zsófi

kabát: STRADIVARIUS | szoknya, felső: ZARA |

táska: DKNY | óra: DANIEL WELLINGTON

Simon Péter Photography

0

EGY KANÁL KÍSÉRTÉS
– házi fügelekvár –

Sokat tanakodtam, hogy valóban az október-e az a hónap, amikor épeszű ember még fügelekvárt készít, de az interneten történő pár perces kutatás után képzett agrár szakembernek tituláltam magam, és megnyugodtam, hogy a leírtak szerint a füge két hullámban érik – a második pedig épp október közepére esik. A cikk ugyan nem tért ki arra, hogy mindehhez mennyire kell mediterrán országnak lenni, de én továbbra is bízom kis hazánk termőföldjében és hőmérsékletében, úgyhogy remélem lesz még itt roskadozó fügefa. 

A fügelekvár gondolata már két éve mozgatja a fantáziámat, ami elég jó arány annak ellenére, hogy előtte még a füge gondolatától is rosszul voltam. A jeget egy horvát néni lekvárja törte meg, aki ugyan pole pozícióból indult az országa adottságaihoz viszonyítva, de részemről a cél mindenképp annak az íznek az elővarázsolása volt. Az elhatározottság – miszerint már-már kisiparosként fogok fügelekvárt gyártani – tavaly fajult volna tettlegességig, de közgazdász zsargonnal élve a kereslet olyannyira nem találkozott a kínálattal, hogy a kereső nem volt hajlandó lekvárt főzni egy addigra darabárasként kapható gyümölcsből. Az én piac(gazdaság)i elemzésem idáig tartott, reményfosztva mentem haza, hogy ebből már csak jövőre lesz lekvár. Egy év elteltével csak öregebb lettem, bölcsebb nem, ugyanis idén szintén sikerült az utolsó pillanatig várni a beszerzéssel, így valóságos hadjáratot kellett folytatnom azért, hogy végül – nagy örömömre – majd három kiló mosolyogjon vissza rám az egri piacon.
 
Hozzávalók: 
2,5 kg érett füge (én lila héjú gyümölcsöt használtam)
160 gr cukor - ízlés szerint felhasználható kevesebb, illetve több is
fél citrom leve
fahéj

Az üvegeket forró vízzel alaposan mossuk át, és amíg megszáradnak, készítsük el a lekvárt. Ehhez a fügéket vágjuk apró darabokra, majd egy nagy fazékban tegyük fel közepes lángon főni. Érdemes folyamatosan figyelni rá és kevergetni, hiszen a sűrűségének hála könnyebben leéghet, mint más hígabb állagú lekvárok. Adjuk hozzá a fél citrom levét, ízesítsük egy kevés fahéjjal, és szórjuk hozzá a cukrot is. Utóbbinál kiemelendő, hogy én nem törekedtem édes ízre az elkészítésénél, inkább sajtok vagy főételek kísérőjének szántam. Mindazonáltal a jó minőségű érett füge pont kellemesen édes, így kár elrontani és cukorszirupot gyártani belőle.
Ha az ízek összeértek és az állaga is megfelelő, akkor botmixerrel kissé átdolgozzuk, hogy a végeredmény kellemesen homogén legyen.Beletöltjük az üvegekbe, amiket utána légmentesen lezárunk, és 10 percre a fejük tetejére fordítjuk az üvegeket.
A kész lekvárokat végül felöltöztettem (ITT megtalálhatod azt a címkét, amit én is használtam), majd hűvös helyre tettem őket.

Con amore,
Zsófi

0