OREO SAJTTORTA

A legédesebb szerelemgyerek – azaz a legjobb, ami az oreoval és a sajttortával történhet, az az oreos sajttorta. Nagyjából egy éve kóstoltam meg az első ilyen ízű tortát, azóta érlelődött a fejemben a gondolat, hogy ezt otthon is kiviteleznem kell. A kísérletezések végére most tettem pontot; ez három elkészített tortát, sok próbálgatást, de mindig üres tányért eredményezett. Na igen, és sok bevitt kalóriát. Érdemesebb lett volna ősszel posztolnom ezt a bejegyzést, tekintve, hogy kevés olyan ember akad, aki örömmel tud gondolni egy krémsajttal és keksszel megpakolt tortára a fürdőruhája felavatása közben. Jelentem, én ennek a maroknyi csoportnak a tagja vagyok – talán ez az oka, hogy ezen a nyáron összesen 15 percig volt rajtam bikini, a továbbiakban nem akartam senkinek a kedvét szegni a fürdőzésben. A 'bikini body' kívánalma ennek ellenére hozzám is eljutott, még akkor is, ha ennek a gyakorlati megvalósulása elhanyagolható az elképzeléseimhez mérve. Az alapvetően türelmetlen énem gyors eredményt akart, ezért esett a választás a Steinberger méregtelenítő léböjt kúrára, aminek a gondolatával egyébként is régóta kacérkodtam már. Alapvetően groteszt egy cheesecake recept leírásában egy léböjtöt elemezni, azonban ezzel mosom kezeimet, hogy fájdítom az éppen fogyókúrázók szívét.
Aki még nem hallott volna róla, a kúra öt különböző italból áll – értelemszerűen az öt napra egy-egy lé jut, amely mellett megengedett a rozskenyér fogyasztása is... Hála az égnek vagy dr. Steinbergernek. Mindennap kötelező előírás az ötszöri "étkezés", ami alkalmanként másfél deciliter levet és váltakozva 1-2 szelet kenyeret enged meg.

Az első nap a zöldbúzafű koktélé, azaz egyből jön a mélyvíz. Noha nekem eddig más fogalmam volt a koktélról, az igazat megvallva a neve hangzása rosszabb, mint az íze – sőt utóbbi kifejezetten kellemes volt. Az első nap, az első 2-3 étkezésénél még minden alany nagyon lelkes, könyörtelenül zárjuk be a hűtőajtót, isszuk a napi három liter vizet, mantrázzuk, hogy milyen jót teszünk a szervezetünkkel, és nyomjuk befelé a napi adagot. Lényegében meggyőztem magam, hogy a tehénnek tartott testemnek kifejezetten helytálló ez a legelés, és a reménytől átszellemülve rendszeresen teszteltem magam a mérlegen – majd később ugyanígy, de akkor már nadrág és zokni nélkül, nehogy a fölösleges súly eltántorítson. Este érkezik el a holtpont, ezért érdemes az étkezéseket minél jobban széthúzni, hogy elkerüljük azt, hogy 18:00 órakor már korgó gyomorral várjuk a másnap reggelt. A második nap az egyik kedvencem volt, zöldséglevet kellett inni. Előtört belőlem a gasztro vonal, szükségem volt pótcselekvésekre, hogy olyan érzést keltsek magamban, hogy ma nem ugyanazt a savanykás kenyeret rágcsálom a nagyon egészséges, nagyon bio, nagyon nem esik jól levemmel. Ezért egy kis frissen őrölt borssal ízesítettem a zöldéglevet – amiből alapvetően leginkább a paradicsom íze ütött ki –, így lényegében olyan volt, mintha minestrone levest ennék egy kevés pirítóssal – azt hol mártogatva, hol mellé harapdálva. Imádtam, ennél finomabb már csak a harmadik napon következő ananászlé volt. Direktlé voltának köszönhetően olyan volt, mintha friss ananászba harapnék, főként jó hidegen isteni az íze. Ennek ellenére a motiváltságot tekintve a legnehezebb nap ez volt, borzasztóan hiányoztak a valódi, testes ízek, lényegében még a bevásárló központok gyorséttermi részén meghagyott ételt is meg tudtam kívánni. Sokat segített, hogy sorstárs barátnőkkel vágtam neki ennek az öt napnak, így mikor valamelyikünk feltörte volna a hűtőt, ott volt a másik kettő a segítségére. A rémálom a negyedik nap, a napi fogás a céklalé volt. Fúj. Az egyetlen visszatartó erő, hogy ne tartsak kávé léböjtöt ehelyett, az az volt, hogy ez volt az első tényleges olyan nap, amikor valóban sokkal energikusabbnak éreztem magam. A nap egészében jó volt a közérzetem, nem voltam fáradt, és életemben talán először beláttam, hogy valóban érdemes magamba préselni ennyi vizet. Ízét tekintve az ötödik nap sem volt kellemesebb – bármennyire is szeretem a sárgarépát, rájöttem, hogy a levét már feleannyira sem –, viszont nagyon motiváló, hogy ez már csak az utolsó nap, és boldogan tervezheted a fejedben, hogy másnap mit és mennyit fogsz felfalni.

Én ezt terveztem...

Oreo cheesecake

hozzávalók egy 20 centiméteres tortaformához:

20 darab oreo keksz (csak a keksz része, a tölteléket vedd ki)

75 gr olvasztott vaj

a sajttorta krémjéhez:

150 gr cukor

3 tojás

3 doboz Philadelphia krémsajt

1 ek liszt

az oreok belsejének a fele

70 gr túró

fél citrom héja

1 kk vaníliaroma

1 dl hulala habtejszín

a tortát borító krémhez:

oreok belsejének másik fele

2 doboz Philadelphia krémsajt

80 gr porcukor

1 púpus ek tejföl 

10 további oreo keksz – a keksz része a díszítéshez, a töltelék pedig mind a torta tetejére kerülő krémbe kerül (azaz összesen 20 keksznyi töltelék lesz a tortát borító krémben)

étcsoki reszelék a díszítéshez

elkészítése:

1. A sütőt melegítsd elő 175 fokra. Amíg kellően felmelegszik, elkészítjük a torta alapját: a 20 db kekszet elválasztunk a belsejétől, a keksz részeket pedig aprító gépben porszerűre törjük, majd egy tálban összekeverjük a megolvasztott vajjal. Ha az alap homogénné vált, egyenletesen eloszlatjuk az előzőleg vajjal kikent tortaformában. Annak érdekében, hogy kellően ropogós legyen, 5 percig sütjük.

2. A sajttorta krémjét adó hozzávalókat robotgéppel összekeverjük; először a cukrot a tojással krémesre keverjük, majd hozzáadjuk a krémsajtot (NEM mascarponét!), lisztet, a kekszekből kivett töltelélek felét, a vaníliaaromát, majd hozzáreszeljük a fél citrom héját, végül hozzáadjuk a túrót. Utóbbit érdemes előzőleg aprítógépben krémessé keverni, így elkerülhető, hogy a túródarabok utóbb lesüllyedjenek a torta aljára. A habtejszínt magas fokozaton kemény habbá verjük, majd az előzőleg összekevert krémhez forgatjuk a robotgép leggyengébb fokozatával.

3. Az elkészült krémet a torta alapjára öntjük, és további 40-45 percig sütjük. Érdemes a végén tűpróbával ellenőrizni, hogy a torta közepe is a kívánt állagúra sült-e. A sütési idő elteltével a sajttortát hagyjuk a sütőben kihűlni, ellenkező esetben jól beesik a közepe.

4. Elkészítjük a torta tetejére való krémet: 10 oreo kekszet szétválogatunk, a keksz részüket félrerakjuk a díszítéshez, a belőlük kivett tölteléket pedig keverőtálba pakoljuk az előzőleg megmaradt töltelékekkel együtt – így összesen 20 keksznyi krémet kell magunk előtt látnunk. Ezt elkeverjük a 2 doboz Phidadelphiával, a porcukorral és a tejföllel, majd egyenletesen bevonjuk vele a kihűlt tortát. Ahhoz, hogy a kekszek minél biztosabban feltapadjanak a sütemény oldalára, célszerű egy keveset hagyni a krémből, ez lesz a "malter", amit az oreok hátára kenünk és feltapasztjuk a sajttorta oldalára. 

Mehet be a hűtőbe, majd egy éjszakányi pihenés után már halmozható is az élvezet.

Con amore, 

Zsófi 

0

PAUSE. STOP. START.

Végre vége – na nem a blognak, bár az elmúlt hetek csöndje könnyen engedett erre következtetni. Magam mögött tudok egy újabb évet, majd azt követően egy kis pihenést, de az utóbbira feltétlen szükségem volt, hogy visszailleszkedjek a társadalomba – és az internetes világba – több hónap megvonás után. Az igazat megvallva hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem volt éltető az elmúlt vizsgaidőszak. Egy mérföldkő volt előttem, éreztem, hogy szükségem van a visszaigazolásokra, hogy helyem van ebben a fajta világban. Ugyan intő jel kéne, hogy legyen, ha a versenyképességet és a foglalkoztatás bővítését – mint az Európai Unió célkitűzéseit – a bangladesi ruhagyártás és az európai márkák, valamint azok eladásának párhuzama alapján realizálod a szóbeliden, de hiszem, hogy mind a jogi világ, mind a divatvilág megfoghatatlan valója az énem részét képezi, még akkor is, ha olykor az egyik háttérbe szorul a másik mellett. 

A fentiek okán kénytelen vagyok most elsütni a tavasszal készült képeket, amik két hónapig raboskodtak a gépem mélyén és várták, hogy megtöltsék a monitort a tételsorok és a végeláthatatlan jegyzetek helyébe lépve. Ekkor tettem szert erre a bordó Zara cipőre is, ami akkor még viszonylag új volt az üzletek polcain, mostanra viszont áldozatul esett a tömeggyártással járó hátrányoknak, és ott ékeskedik minden második szembejövőn. Az egyéniség vagy a kreativitás hiánya lenne mindez?! Nem hiszem. Sokan szeretnek skatulyázással válaszolni az ilyen jelenségekre, holott – legfőképp egy divatra vagy a legújabb trendhullámokra nem feltétlenül szomjazó közegnek – nem az jelenti a prioritást vagy az egyéniség mércéjét, hogy alkalmazkodjon az eladási rátához. A támadások alapját sokkal inkább az egyhangúság és az unalomig ismétlődés képezi, aminek melegágyát leginkább az instagram-hírességek fáradhatatlan klónozása és a saját kiforrt stílus hiánya jelenti. 

A kopírozás intenzitása zömében a márkák és a társadalmi státusz szerint különíthető el – ezek azok az "alkotórészek", amelyek a legtöbb like-ot vonzzák, és amelyek feltornázzák a stílus valós vagy vélt mércéjét, na és persze nagy keresletet teremtenek a világmárkák egy-egy felkapott darabja iránt. A klasszikusnak mondható legnagyobb divatházakon túl leginkább a Kenzo, Balenciaga, Céline, Stella Mccartney, nem kevésbé az YSL valamennyi képen teret nyer – de ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy Louis Vuitton "neverfull" vagy "speedy" ne úszhatna be véletlenül a képbe. Ha az anyagi feltétel adott, ezeket a lányokat a legkönnyebb utánozni ahhoz, hogy luxussal övezett stílust teremtsünk, ami –sajnos – egy egyik legnagyobb "following-mágnessé" nőtte ki magát.

Az itthoni színtéren maradva, a kiegészítőkkel szemben megengedett luxushoz a ruházat nem feltétlenül párosul, és előtérbe kerülnek a társadalom nagyobb rétege által elérhetővé váló ruhadarabok. A bevált stílushoz való tartozni akarás kívánalma, a sztereotípiák, a jelentős követőtáborral rendelkező felhasználók koppintása, a megszokott irányzatok mind egyforma lányokat szülnek – és ez az a jelenség, amit visszacsatolnék a bejegyzésem első feléhez. Ez az, ami a skatulyázásokhoz vezető utat szüli, és nem önmagában az, hogy valamelyik ruhád vagy cipőd ott ragyog másik száz lányon. Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban kamatoztatnod kell, hogy magadhoz igazítsd a tömegcikkeket, és töltsd meg a saját egyéniségeddel. Innentől kezdve pedig aligha beszélhetünk két egyforma darabról... :)

Con amore,

Zsófi

nadrág, ing, top, cipő: ZARA

(hasonló ing EZ vagy EZ; hasonló nadrág ITT 

táska: Mango 

(régi, hasonlót találhatsz ITT vagy ITT)

Simon Péter Photography

0