SWEET SOURNESS
– Lemon meringue pie –
Ami a vásárlási szokásaimat illeti, én vagyok minden marketinges álma – gyakorlatilag egy jó köntösbe bújtatott PR szöveggel mindent el lehet nekem adni, amiben akkor jellemzően az évszázad vételét látom. Zömében ezek azok a tárgyak, amelyek a lakásom valamely zárt szekrényajtaja mögött lapulnak, és hónapok óta várják a vásárlásukkor tanúsított lelkesedést. A legtöbbjük a lakberendezési- és divathóbortom áldozata, de szép számmal akadnak köztük kozmetikai vagy műszaki termékek is, és akkor még nem beszéltem az előszobában sorakozó futócipőkről, amiket annak reményében szereztem be, hogy 24 év után majd nem utálom annyira a futást. Nem jött be. Az edzéssel és az egészséges életmóddal kapcsolatos fellángolásaim egyébként is túlzóak, bár javuló tendenciát mutat, hogy a Barátomnak sikerült rábeszélnie arra, hogy nincs szükség két steplépcsőre, egy medicinlabdára és egy ugrálókötélre a 20 négyzetméteres lakásban, mikor még az első emeletre is lifttel jövök fel.
Vannak persze olyan hóbortjaim is, amit más kérdés nélkül a fenti kategóriába sorolna, viszont jelen esetben a megszállottságom a rajongással egyenlő, bármennyire is nélkülözhető és szükségtelen dolgokról legyen szó. Némiképp ebbe a kategóriába sorolandó a pár hete zajló ehető virág esete is.
Az egész történet egy Pinteresten felfedezett képpel indult, ahol egy vegán tortát díszítettek pár gyönyörű árvácskával. Hozzáteszem, akkor a clean eating intelligenciám annyira alacsony volt, hogy nem voltam tisztában a vegán életmód mélyremenő tulajdonságaival, csak a képen szereplő virágokat volt képes dekódolni az agyam. Az interneten végzett kutatások eredményeképp bukkantam rá Pillár József szentesi csodakertjére, akik ehető virágok termesztésével foglalkoznak már hosszú évek óta, és vállalnak kiszállítást az ország bármely pontjára. Kissé vonakodva hívtam fel, hogy voltaképp néhány párszáz forintos virágfejért kívánom átutaztatni velük a fél országot, de a felém tanúsított kedvességük nyomban elosztotta bennem a kételyeket.
A virágok érkezését megelőzően elmentem beszerezni a fogadóbizottságunk tagjait, azaz a sütemény hozzávalóit. A recept szerint "vegan no bake blueberry cheesecake"-et sütöttem, amit remek desszertnek szántam a családi asztalra. Ad1 nem kell sütni, így az esetleges hibák száma némiképp minimalizálható, ad2 ki ne szeretne egy áfonyás sajttortát, ami ráadásul gyönyörűen fel lesz díszítve. Az örömömben úszva eleveztem a vásárcsarnokig, hogy megvásároljam eme cukrászok gyöngyének hozzávalóit. Az aggodalom első jelei akkor mutatkoztak, mikor felfedeztem, hogy a "tésztához" csak datolya és mandula szükséges. Semmi liszt, semmi cukor, semmi. Végül az áruház közepén egy magamnak tartott "tenned kell valamit az egészséged érdekében" tréning után átlendültem a problémán, és meggyőztem magam, hogy így csak még különlegesebb lesz a végeredmény. Datolya megvan, mandula megvan, jöhet a krém. Hozzávalók: KESUDIÓ, citrom leve és annak héja, kókuszolaj, kókusztej, juharszirup, áfonya. Ez lett volna az a pont, amikor át kellett volna hogy fusson a fejemben, hogy úgy készítek sajttortát, hogy nincsen benne sajt, de újdonsült motivációmnak és a bizakodó természetemnek hála, még mindig optimistán hittem a receptben.
Másnap megérkeztek a virágok, és én legalább olyan lelkes voltam, mint akihez maga a Mikulás csengetett be, csak postás jelmezben.
Felsorakoztattam a sütemény hozzávalóit a konyhapulton és nekiláttam a desszertnek, majd körbetelefonáltam a családot, hogy siessenek haza, különleges meglepetéssel várom őket otthon. Elsőként a mandulát kellett felaprítani a datolyával – amit egyébként ki nem állhatok, de az egészségtudatos táplálkozás reformját éljük ugyebár –, majd belenyomkodni a kibélelt tortaformába. Nehéz szavakba önteni a kapott egyveleget és a bennem zajló érzelmeket, de mivel az ízét tekintve egész kellemes alapot kaptam, nem kételkedtem a recept biztosságában. A következő lépés a krém volt. A legtöbb embernek van fogalma arról, hogy milyen hozzávalók szükségesek egy sajttorta elkészítéséhez, de legalábbis abban egészen biztosak, hogy krémsajt kell hozzá. Ezzel szemben én ott álltam az elől-hátul bio hozzávalóimmal, és ez volt az első pont, ahol elgondolkodtam hogy tulajdonképpen a "vegan" mit is jelent. Értelemszerűen nem volt nagy logikai művelet kikövetkeztetni, hogy a vegetáriánus életmód egy formája, de azért volt még bennem annyi optimizmus, hogy a felsőfokú nyelvvizsgámat a sarokba dobva lefordítassam a vegan szót a google translate alkalmazással, hátha valami mást is takar, mint azt hogy mindenfree. A gyengébben kedvéért, mint például én: nem takart mást.
Mivel a datolyás alap már a hűtőben pihent, nem fújhattam visszavonulót, elkezdtem összeállítani a krémet... Már amennyire egy darált kesudiós, mindenmentes egyveleget krémnek lehet nevezni. Egészen pontosan négyszer ellenőriztem a hozzávalókat, hogy nem maradt-e ki valami, tekintve hogy arra a diagnózisra jutottam, hogy valami csak akkor lehet ennyire íztelen, ha a fele belevalót kihagyod. Összességében az, hogy a végeredmény rossz lett, egy igazi dicséret a helyzet voltához képest, különös tekintettel arra, hogy a végén még rákontráztam egy nagy adag mascarponéval, áfonyaszósszal és cukorral, kitaposva egy újvegan életérzés útvonalát, ám a várt hatás elmaradt, a sütemény pedig végül két hétig pihent érintetlenül a hűtőben.
Az eset tanulsága, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy efféle kontrollok között éljen, és ennek eredményeképp abban a pillanatban csúcsosodott bennem az az érzés, hogy nekilátok valami olyat sütni, amitől a szám is összeragad, és ami ismét megerősíti bennem, hogy nem lehet igazi ízek nélkül élni. Így született meg a mai recept.
Hozzávalók:
A tésztához:
Vannak persze olyan hóbortjaim is, amit más kérdés nélkül a fenti kategóriába sorolna, viszont jelen esetben a megszállottságom a rajongással egyenlő, bármennyire is nélkülözhető és szükségtelen dolgokról legyen szó. Némiképp ebbe a kategóriába sorolandó a pár hete zajló ehető virág esete is.
Az egész történet egy Pinteresten felfedezett képpel indult, ahol egy vegán tortát díszítettek pár gyönyörű árvácskával. Hozzáteszem, akkor a clean eating intelligenciám annyira alacsony volt, hogy nem voltam tisztában a vegán életmód mélyremenő tulajdonságaival, csak a képen szereplő virágokat volt képes dekódolni az agyam. Az interneten végzett kutatások eredményeképp bukkantam rá Pillár József szentesi csodakertjére, akik ehető virágok termesztésével foglalkoznak már hosszú évek óta, és vállalnak kiszállítást az ország bármely pontjára. Kissé vonakodva hívtam fel, hogy voltaképp néhány párszáz forintos virágfejért kívánom átutaztatni velük a fél országot, de a felém tanúsított kedvességük nyomban elosztotta bennem a kételyeket.
A virágok érkezését megelőzően elmentem beszerezni a fogadóbizottságunk tagjait, azaz a sütemény hozzávalóit. A recept szerint "vegan no bake blueberry cheesecake"-et sütöttem, amit remek desszertnek szántam a családi asztalra. Ad1 nem kell sütni, így az esetleges hibák száma némiképp minimalizálható, ad2 ki ne szeretne egy áfonyás sajttortát, ami ráadásul gyönyörűen fel lesz díszítve. Az örömömben úszva eleveztem a vásárcsarnokig, hogy megvásároljam eme cukrászok gyöngyének hozzávalóit. Az aggodalom első jelei akkor mutatkoztak, mikor felfedeztem, hogy a "tésztához" csak datolya és mandula szükséges. Semmi liszt, semmi cukor, semmi. Végül az áruház közepén egy magamnak tartott "tenned kell valamit az egészséged érdekében" tréning után átlendültem a problémán, és meggyőztem magam, hogy így csak még különlegesebb lesz a végeredmény. Datolya megvan, mandula megvan, jöhet a krém. Hozzávalók: KESUDIÓ, citrom leve és annak héja, kókuszolaj, kókusztej, juharszirup, áfonya. Ez lett volna az a pont, amikor át kellett volna hogy fusson a fejemben, hogy úgy készítek sajttortát, hogy nincsen benne sajt, de újdonsült motivációmnak és a bizakodó természetemnek hála, még mindig optimistán hittem a receptben.
Másnap megérkeztek a virágok, és én legalább olyan lelkes voltam, mint akihez maga a Mikulás csengetett be, csak postás jelmezben.
Felsorakoztattam a sütemény hozzávalóit a konyhapulton és nekiláttam a desszertnek, majd körbetelefonáltam a családot, hogy siessenek haza, különleges meglepetéssel várom őket otthon. Elsőként a mandulát kellett felaprítani a datolyával – amit egyébként ki nem állhatok, de az egészségtudatos táplálkozás reformját éljük ugyebár –, majd belenyomkodni a kibélelt tortaformába. Nehéz szavakba önteni a kapott egyveleget és a bennem zajló érzelmeket, de mivel az ízét tekintve egész kellemes alapot kaptam, nem kételkedtem a recept biztosságában. A következő lépés a krém volt. A legtöbb embernek van fogalma arról, hogy milyen hozzávalók szükségesek egy sajttorta elkészítéséhez, de legalábbis abban egészen biztosak, hogy krémsajt kell hozzá. Ezzel szemben én ott álltam az elől-hátul bio hozzávalóimmal, és ez volt az első pont, ahol elgondolkodtam hogy tulajdonképpen a "vegan" mit is jelent. Értelemszerűen nem volt nagy logikai művelet kikövetkeztetni, hogy a vegetáriánus életmód egy formája, de azért volt még bennem annyi optimizmus, hogy a felsőfokú nyelvvizsgámat a sarokba dobva lefordítassam a vegan szót a google translate alkalmazással, hátha valami mást is takar, mint azt hogy mindenfree. A gyengébben kedvéért, mint például én: nem takart mást.
Mivel a datolyás alap már a hűtőben pihent, nem fújhattam visszavonulót, elkezdtem összeállítani a krémet... Már amennyire egy darált kesudiós, mindenmentes egyveleget krémnek lehet nevezni. Egészen pontosan négyszer ellenőriztem a hozzávalókat, hogy nem maradt-e ki valami, tekintve hogy arra a diagnózisra jutottam, hogy valami csak akkor lehet ennyire íztelen, ha a fele belevalót kihagyod. Összességében az, hogy a végeredmény rossz lett, egy igazi dicséret a helyzet voltához képest, különös tekintettel arra, hogy a végén még rákontráztam egy nagy adag mascarponéval, áfonyaszósszal és cukorral, kitaposva egy új
Az eset tanulsága, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy efféle kontrollok között éljen, és ennek eredményeképp abban a pillanatban csúcsosodott bennem az az érzés, hogy nekilátok valami olyat sütni, amitől a szám is összeragad, és ami ismét megerősíti bennem, hogy nem lehet igazi ízek nélkül élni. Így született meg a mai recept.
A tésztához:
- 280 gr liszt
- 17 dkg vaj
- 1, 5 evőkanál kristálycukor
- 2 tojássárgája
- (vaj a forma kikenéséhez)
A krémhez:
- 5 tojássárgája
- 2 egész tojás
- 150 ml tejszín
- 2 nagy citrom leve és héja
- 1 narancs leve
- 15 dkg cukor
- 3 púpos evőkanál étkezési keményítő
- 5 dkg vaj
A habhoz:
- 7 tojásfehérje
- 26 dkg kristálycukor
A tésztához elsőként a tojások sárgáját összedolgozzuk a cukorral, majd hozzákeverjük a vajat, végül apránként belekanalazzuk a lisztet is. Ha az egyveleg nem rendelkezik olyan külső tulajdonságokkal, mint amilyennek egy valamire való tésztának lennie kell – azaz nem áll össze, akkor gyúrás közben lazítsunk rajta 1-2 evőkanál jéghideg vízzel addig, amíg homogén tésztát nem kapunk.
A tésztát tegyük be legalább egy órára pihenni a hűtőbe, majd melegítsük elő a sütőt 180 fokra, egy 24 centiméteres piteformát pedig kenjük ki jó alaposan vajjal.
Az előkészületeket követően a hűtőben fagyoskodó tésztát egy kevés liszttel nyújtsuk ki, majd applikáljuk a sütőformába. Itt jegyzem meg, hogy minden stratégiai és technikai tudásom és számításom ellenére képtelen vagyok egy darabban eljuttatni a nyers tesztát a gyúródeszkáról a formáig, így az esetek többségében úgy "csempézem" ki a sütőformát, mint más a fürdőszobát. Aggodalomra tehát semmi ok, kell a mesterember a háznál.
Ezt követően villával megszurkálom az elegyengetett tésztát, majd vakon (azaz sütőpapírral lefedve, pitesúllyal vagy hagyományoss babbal, mint nehezékkel) sütöm 20 percig, majd a babokat és a sütőpapírt levéve addig sütöm tovább, amíg a tészta aranybarna nem lesz.
Ezt követően a sütő hőmérsékletét 160 fokra csökkentem, és elkészítem a krémet: első körben lereszelem a citromok héját, majd a naranccsal együtt kifacsarom. Összességében 3 dl gyümölcslevet kell kapnom, ha a citrusok nem bírtak ennyi lével, a hiányzó mennyiséget vízzel pótolom (itt nyer jelentőséget, hogy a citrom valóban méretes és lédús legyen).
Az előkészületeket követően a hűtőben fagyoskodó tésztát egy kevés liszttel nyújtsuk ki, majd applikáljuk a sütőformába. Itt jegyzem meg, hogy minden stratégiai és technikai tudásom és számításom ellenére képtelen vagyok egy darabban eljuttatni a nyers tesztát a gyúródeszkáról a formáig, így az esetek többségében úgy "csempézem" ki a sütőformát, mint más a fürdőszobát. Aggodalomra tehát semmi ok, kell a mesterember a háznál.
Ezt követően villával megszurkálom az elegyengetett tésztát, majd vakon (azaz sütőpapírral lefedve, pitesúllyal vagy hagyományoss babbal, mint nehezékkel) sütöm 20 percig, majd a babokat és a sütőpapírt levéve addig sütöm tovább, amíg a tészta aranybarna nem lesz.
Ezt követően a sütő hőmérsékletét 160 fokra csökkentem, és elkészítem a krémet: első körben lereszelem a citromok héját, majd a naranccsal együtt kifacsarom. Összességében 3 dl gyümölcslevet kell kapnom, ha a citrusok nem bírtak ennyi lével, a hiányzó mennyiséget vízzel pótolom (itt nyer jelentőséget, hogy a citrom valóban méretes és lédús legyen).
A tojások sárgáját és a tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd vastag talpú lábasban, alacsony hőfokon melegíteni kezdjük. Közben keverjük az étkezési keményítőt a citrusok levéhez, és az így kapott egyveleget öntsük a tojásokhoz, majd így melegítsük tovább egészen addig, míg a krém be nem sűrűsödik. A tűzről levéve hozzákeverjük a tejszínt és az apróra vágott vajat.
A habhoz a megmaradt tojásfehérjéket magas fokozaton keverni kezdjük, majd ha a hab fehéredni kezd, apránként hozzáadagoljuk a cukrot is, és a keverést addig folytatjuk, amíg masszív habot nem kapunk.
Végül az elkészült krémet a tésztára öntjük és megkoronázzuk a kemény habbal; 30-35 percig sütjük, hagyjuk kihűlni, majd felfaljuk.
Con amore,
Zsófi
A habhoz a megmaradt tojásfehérjéket magas fokozaton keverni kezdjük, majd ha a hab fehéredni kezd, apránként hozzáadagoljuk a cukrot is, és a keverést addig folytatjuk, amíg masszív habot nem kapunk.
Végül az elkészült krémet a tésztára öntjük és megkoronázzuk a kemény habbal; 30-35 percig sütjük, hagyjuk kihűlni, majd felfaljuk.
Con amore,
Zsófi
