Senso della moda: február 2015

SZÍVBŐL...

Február van, ami a "szerelem hónapja" mellett annak az időszaka is, hogy hogyan csináljunk üzletet a szerelemből. Az éttermek, az üzletek, a szállodák, a virágboltok és még Hollywood is kipipálja a havi bevételét ebből az egy napból, amelynek során párok millióit szolgálják ki a végső haszon reményében. De miről is szól valójában a Valentin-nap?!

Vitathatatlan, hogy képtelenség egyféle jelentéstartalommal megtölteni ezt a napot, ahány pár – vagy egyedülálló – annyi szokás. A Valentin-napot lehet utálni vagy szeretni, de ahogy évek óta tapasztalom, még a legnagyobb kritikusai is meglágyulnak – legalább egy szál virág vagy egy csokoládé erejéig.
A magam részéről nem vagyok egy Valentin-fanatikus, sőt meggyőződésem, hogy a remélt romantika és meghittség sokszor pont az ellentettjére fordul ebben a 24 órában – nemvettélvirágot, miértilyenvirágotvettél, nemisszeretemarózsáttenemisismersz, miértnemkértedmegakezem, énnemnézekilyennyálfilmet, mondtamhogyasztaltkellettvolnafoglalnunk, miértaztalánytnézed, tenemisszeretsz, miabaj, semmi –, amelyért talán az tehető felelőssé, hogy az emberek zöme (és itt külön kiemelném a gyengébbik nem képviselőit) túl sokat vár el ettől a naptól – vagy a szerelmétől – és minden "hitetlensége" vagy Valentin-nap utálata ellenére igenis jóleső érzéssel töltené el, ha a párja mégis megemlékezne szerelméről. Ezen a ponton érkezett el a legerősebb lábakon álló ellenérv megemlítése, amelynek fő gondolata, hogy egy kapcsolatban az a természetes, ha a párok nem csak az év egy kijelölt és "kötelező" napján ünneplik meg egymást, hanem a többi 364 nap során is. Ezzel jómagam is teljes mértékben azonosulni tudok, és szerencsére a közvetlen környezetem is ezt a mintát erősíti, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy nem lehet mindenki Ámor helytartója és igenis szükség van legalább egy alkalomra, ami az emberek eszébe jutattja, hogy fontos tudatni a másikkal, hogy rajongunk érte. Ez persze se nem pótolja, se nem helyettesíti az év többi napján elmaradt figyelmességet, és nem csinosítja a társas magányt sem.

Az említetteken felül meggyőződésem, hogy február ezen napja azonban nem csak a szerelmesekről szól, hanem azokról is, akik egyedül töltik ezt a napot. Két évvel ezelőttig a Valentin-napot rendszerint édeshármasban töltöttem egy nagy pizzával és egy évadnyi Szex és New Yorkkal, azon tanakodva, hogy miért nem kellek senkinek, mikor még a legesetlenebb lány is megtalálja az ő Adoniszát. ( Mindazonáltal ne gondoljon arra senki, hogy a legszerelmesebb nő sem sírja vissza ezeket az időket – ma már annak tudatával eszek annyit mint régen, hogy a súlyomon nem csak én, hanem a Szerelmem is osztozik.) Későnérő típus lévén mára sikerült megfejtenem a talányt és ráébredtem, hogy mi az, ami hiányzott a természetemből. Ha nincs, akivel megoszthatod a szeretetedet, akkor miért ne szentelhetnéd ezt a figyelmet magadra?! Köztudott, hogy aki jól érzi magát a bőrében, aki magabiztos, az sokkal előbb lel rá arra, aki viszont tudja szeretni őt. Így az első, amit megtanultam ennek kapcsán, hogy elsődlegesen a plátói szerelmek helyett magamat kell megtanulni szeretni... És miért ne szólhatna erről a Valentin-nap?!

Az előzőekben írtakra visszautalva, nem vagyok Valentin-fanatikus, így nem várom el a Szerelmemtől, hogy felrobbantson körülöttem egy rózsaszín giccsbombát, és nem támogatom a négyzetre emelt szívminták számát sem. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy együtt töltsük ezt a napot és legalább egy apró gesztus erejéig emlékezzünk meg a másikról. A mai bejegyzés is eköré épül – a "vallásom" része, hogy a romantikához hozzátartozik a cukor is, így ennek a posztnak a főszereplője egy csupaszív apróság, ami remélem a Ti napotokat is megédesíti.

Hozzávalók:

22 dkg finomliszt
4,5 dkg keserű kakaópor (a hollandi kakaópor a legfinomabb)
1 csomag sütőpor
1 kávéskanál szódabikarbóna
fél kávéskanál só
1 tojás
15 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg vaj
2,4 dl tej
...és egy kevés vaj a forma kikenéséhez

A málnás töltelékhez:

200 gr málna (a pürésítésére tekintettel friss gyümölcs hiányában a fagyasztott is megteszi)
(kb.) 80 gr maripán
2 evőkanál habtejszín

Aki már sütött életében muffint, az tudja, hogy ezekhez a süteményekhez nem kell sem mestercukrász diploma, sem pedig egy egész délután, így gyakorlatilag az is képes összedobni, akinek eddig egy tojásrántotta jelentette a gasztronómiai kiteljesedést.

Mivel a tésztát 10-15 perc alatt készre lehet keverni, ezért elsőként érdemes a sütőt 180 fokra (légkeveréses sütőt 165 fokra) előmelegíteni.

Célszerű a málnás krémmel indítani az előkészületet, ugyanis egy rövid időre a fagyasztóban pihen majd a krém, így ezidő alatt pont készre tud sülni a sütemény. Egy lábasban közepes lángon melegítsük fel a málnát, majd a reszelő legnagyobb fokán reszeljük hozzá a marcipánmasszát, végül adjuk hozzá a habtejszínt. Folyamatosan kevergetve főzzük pár percig, majd egy botmixer segítségével pürésítsük össze. Miután a krém kihűlt helyezzük a fagyasztóba. Érdemes rá-rápillantani, nehogy túlzottam megdermedjen, összességében azonban nagyjából arra a bő félórára van szüksége, amíg a muffin el nem készül.

Ezt követően összekeverjük a lisztből, kakaóporból, sütőporból, szódabikarbónából, sóból álló keveréket, majd félretesszük. Beizzítjuk a robotgépet vagy a habverőt, és a tojást a kétféle cukorral 3-4 perc alatt habosra keverjük, majd hozzáadjuk a puha vajat (zárójel: sokan a vajat margarinnal helyettesítik, ne tegyétek). Ha az egyveleg szép krémes állagú, akkor apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket, végül pedig a tejet.

A muffinsütő mélyedéseit kenjük ki vajjal (aki szereti papírformákban megsütni a muffinokat, annak ez a lépés megspórolandó), majd kanalazzuk ki a kakaós krémet ügyelve arra, hogy a masszát nem csöpögtetjük a forma alá/fölé/mellé/köré. Végül 18-20 percre beköltöztetjük a sütőbe napozni.

Ha a muffinok megsültek, várjunk addig, míg langyosra hűlnek (ha túl hidegre hűtjük, akkor nehezebb kiszúrni a színformát), majd lássunk neki a kézműves szakkörnek. Vegyük ki a málnás-marcipános krémet a fagyasztóból és egy habverővel keverjük össze. Ezután egy nagyobb pengéjű késsel vágjuk le a sütemények "kalapjait", majd süteményszaggatóval lyukasszuk ki a kalapok közepét.

Ha a kitépett szívű kalapokkal készen volnánk, egy habzsákkal (de akinek ez hiányzik az otthoni készletből nyugodtan használjon mezei evőkanalat) nyomjunk egy kupac krémet a lefejezett sütire, majd jöhet rá a muffin teteje, amin keresztül mostanra már visszafogottan giccsesen virít a rózsaszínes szív. A tészta 12 muffinra elég, a krém pedig attól függően "tölti meg" a süteményeket, hogy mennyire pakoljátok tele őket. Mint becsületbeli málna és marcipán rajongó, nekem nagyjából 7 darabra volt elég, a többit egészben hagytam az átlagos hétköznapi reggelikhez.

Utóirat: másnap is ugyanolyan finom, sőt!

Con amore,

Zsófi

Címkék: Gastro 0

SZABADSÁG, SZERELEM

Amikor az elítéltek kiszabadulnak a börtönből, kulcsszerepet kap a társadalomba való integrálásuk – nálam ehhez hasonló helyzetet teremt az egyetemi vizsgaidőszak vége. Mindig irigykedtem azokra, akik végighaknizzák ezt az időszakot, és csodálva tekintek azokra a városi legendákra, miszerint másnaposan is le lehet vizsgázni. Nálunk ezt a szintet józanul is nehéz elérni, noha megjegyezendő, hogy az elesettek kizsákmányolásából több szórakoztató létesítmény él meg hosszú évek óta az egyetem egy kilométeres sugarában.

Iustinianushoz idézett imáim azonban meghallgatásra találtak, és szerencsére kínvallatásaim végén megkezdhetem a saját magam társadalomba történő integrálását. Ennek örömére realizáltam, hogy egy hónapja új évet írunk, és megírtam a "2015" listámat, amelyen első helyen a közhelyek közhelyeként az életmódváltás szerepel, valamint fogadalmak tömkelege, amik teljesen irreálissá festik az elkövetkezendő hónapokat – de a listaírás tudatosítja, vagy legalább elhiteti velem, hogy célokkal és felelősségteljesen látok neki az új évnek. A fentieknek megfelelően, fogadalmaim első pontjának eleget téve igyekeztem tudatosítani magamban, hogy van élet a chips és popcorn után, és Kayla Itsinesnek köszönhetően (áldassék a neve) ember még így nem örült annak, hogy egy kiadós edzés után nem tud felmenni a félemeletre. Emellett igyekeztem a pizsamát ruhára, a ceruzát fésűre, a kiemelőket pedig sminkre cserélni, mielőtt a párkapcsolatomban helyreállíthatatlan károk származnának.

Az emberi kapcsolataimban és a külsőmben bekövetkezett sérelmeket áthidalván – egy hónapos késéssel – készen álltam arra, hogy frissen és üdén köszöntsem az előttem álló évet, és nem utolsó sorban életet leheljek a blogba, ami – akárcsak jómagam – másfél hónapig vegetált.
Elsőként szerettem volna még elcsípni a telet egy hideg napokra tervezett összeállítással, amely valljuk be nem volt nehéz, ugyanis az enyhe kezdés ellenére tombol a hidegfront és megörvendeztet(?) minket a hóesés. Szerencsémre az időjárás tréfája ellenére sikerült kifognunk egy napot, amikor nem sílécen kellett becsúszni a belvárosba, és sikerült megörökítenünk egy olyan pillanatot, amire három éves korom óta nem volt példa. Öregszem vagy sem, divatból vagy sem, de vén 23 éves koromra jómagam is beláttam, hogy a sapka nem is olyan rossz találmány, és nem mindegyik áll úgy, mint egy tubusos szósz kupakja.
Legnagyobb meglepetésemre óriási szerelem lett ez az Asos kincs, az pedig még nagyobb örömmel tölt el, hogy hosszú idő után először nem csak az asztal mögül csodálhatom a kinti tájat, hanem végre teljességgel kiélvezhetem a februárral búcsúzó telet.

Con amore,
Zsófi