Pages

Search This Blog

2014. december 22., hétfő


Nem titok, az ünnepek közül a karácsony áll a legközelebb a szívemhez; amikor összekapcsolódik a két számomra  legfontosabb dolog a földön: a család és evés – az utóbbi persze csak járulékos öröm. Nálunk évek óta programszerűen folyik az ünnep időbeosztása, tudatosan odáig, míg a karácsonyfára nem kerül az utolsó dísz, vagy az asztalra a menü utolsó fogása. A fát mindig 24-én reggel állítjuk és díszítjük fel, ami számomra szinte mindig megszemélyesül mire készen lesz. A nappalink megtelik élettel – szeretem, ahogy a fény játszik a falon, vagy ahogyan a gömbökön tükröződik a fénysor egy-egy villanása. Nyugalmat és meghittséget áraszt magából, ami az év többi napjából lassan-lassan elszökni látszik. Ezután Anyukámmal  birtokba vesszük a konyhát, míg az Apukám egyszemélyes kertipartit rendez a kertben, és hősiesen bográcsban(!) összedobja a halászlevet. Általában ekkortájt állunk legtávolabb a békesség és a szeretet ereje fogalmától, ugyanis szinte mindenki versenyt fut saját magával, megünnepeli a mosogatás nemhivatalos világnapját és glédába vágja magát, hogy mire eljön a nagy pillanat minden tökéletes legyen. Számomra a "nagy pillanat" része az ajándékozás is, bárki bármit mond, ez is része az ünnepnek. Természetesen egyetértek azzal az állásponttal, hogy nem arról kell, hogy szóljon a karácsony, hogy ki mivel lepi meg a másikat, ki milyen drága ajándékot vesz, vagy hogy hány csomag van a fa alatt. Ugyanakkor hiszek abban, hogy nagy boldogságot ad becsomagolni a gondosan kiválasztott ajándékot, majd behelyezni a karácsonyfa alá, végül látni az örömöt annak az arcán, aki kapja. Idén szeretnék egyedi és személyreszabott ajándékot is tudni a boltban kaphatóak mellett, így két ötlet bolyong a fejemben, amiből az egyiket szeretném az oldalon is megosztani – bízva abban, hogy más is kedvet kap az elkészítéséhez.
Az ihletet a Pinterestről csentem, ITT elérhetitek az eredeti verziót. Mivel a kézírásom elég cirádás, így én az írott betűk mellett tettem le a voksomat, remélve, hogy ezzel még inkább személyes és egyedi lesz a végeredmény.
Az elkészítése nem okozhat gondot annak sem, akinek az összes felmutatható művészeti képessége egy pálcikaember megrajzolását jelenti; gyakorlatilag a karácsony hangulatán történő ábrándozással együtt egy félóránál nem kóstál többet az elkészítési ideje, és az összes hozzávaló, ami szükséges, az egy párnahuzat - az enyémet a H&M HOME-ban vettem - és egy textilfilc. Célszerű a végleges verzió előtt egy ceruzával felvázolni a kívánt szöveget, majd azt áthúzni a filccel, lecsökkentve az esetleges hibalehetőséget. Ezt követően már csak az utolsó lépcső maradt hátra: az írás lefixálásához szükséges, hogy vasalóval egyszer gondosan átmenjünk az írott felületen, ééés már mehet is a fa alá!







Ugyan még aludnunk kell kettőt, de szeretnék Nektek előre is nagyon boldog, békés karácsonyt kívánni! 
Kívánom, hogy értékesen teljen a napotok, hogy találjátok meg magatokban a békességet, hogy legyetek minél többet együtt azokkal, akiket szerettek... Nem csak az elkövetkezendő napokban, hanem az egész életetek során.
Köszönöm, hogy szebbé tettétek a karácsonyomat, és az egész évemet azzal, hogy olvastok.

Zsófi

0

2014. december 5., péntek

WINTER IS COMING

Az oldalam kezd egy meteorológus riportjához hasonlítani, de nem tudok elmenni a kint uralkodó idő mellett szónélkül. Napokig gyakorlatilag megállás nélkül esett az eső, ami az alapvetően fotoszintetizáló énemnek olyan hangulatot kölcsönzött, mintha most jöttem volna egy Twilight castingról. Ugyanakkor nem tisztem panaszkodni, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az elkövetkezendő időszakot nem napsütéses órák magas száma miatt kell szeretni.
Mindez ellenére a december a legkedvesebb hónap a számomra. Szeretem azt a fajta nyugalmat, amit az ekkor uralkodó miliő áraszt magából, szeretem az első hóesést, a kivilágított utcákat, még azt az őrületet is, ami a karácsony előtti napokban, hetekben zajlik. Szerencsés vagyok, hogy ebben a hónapban születettem, s bár természeténél fogva valószínűtlen, hogy 23 éve bármit is felfogtam volna a magam körül uralkodó világból, de örülök, hogy ez volt az első kép, amit a nagyvilágból láthattam.
Számomra a december ezentúl a szeretet és a béke hónapja mellett, a remény és a reménytelenség időszaka is. Utóbbira utalva ugyanis évek óta reménytelen, hogy egy szép és (jóindulattal) meleg kabátra tegyek szert. Mind vagy túl vékony, vagy túlságosan puffos, vagy túl csilli-villi, vagy pedig olyan szövetkabát, ami magára vonzza a két négyzetméteren belül található összes szöszt. Próbálkozásaim így évről évre kudarcot vallanak, majd végül rendre visszatérek a lassan darabjaira hulló, ámde hűséges otthoni kabátomhoz. Idén viszont rátaláltam erre a krémszínű "köntösre", ami az aktuális új kedvenccé nőtte ki magát. Melegnek ugyan nem nevezném, de tökéletes arra, hogy – aláöltözve – a hideg napokat átvészelje benne az ember lánya.
Ahogy azt a fentiekben írtam, ez a hónap továbbá a remény hónapja is, tekintettel arra, hogy egy valamire való egyetemista legnagyobb reménye az, hogy nem hasal el rögtön a vizsgaidőszak első szélmalomharcában. Az én megpróbáltatásaim jövő héttől veszik kezdetüket, így ennek tükrében valószínűsíthető, hogy a barátom által "King Kong jelmez" névre keresztelt szőrmés pulcsi lesz ez egyetlen működőképes szettem, így a soron következő outfit bejegyzésekben sok jót nem ígérhetek. Figyelemmel azonban arra a tényre, hogy tanulás mellett (vagy helyett) válik a legjobb chef a hallgatóból, igyekszem az oldal ezen profiljának is eleget tenni, és azon leszek, hogy mindenkit megörvendeztessek mindenféle finomsággal.

A még vállalható, nem leamortizált, a könyvtárközegbe be nem épült múltamból megmaradt képekkel zárom a mai bejegyzést.

Con amore,
Zsófi









Kabát: Mango
Szoknya, garbó: ZARA (2013)
Cipő: ZARA
Táska: Stradivarius (2013)

Simon Péter Photography
2

Shop my favourites: