DOLCE VITA
November és 15 fok van odakint. Nem tudom, hogy ez a vénasszonyok nyarának a nagyanyja, vagy pedig a globális felmelegedés hatása, mindenesetre én – akinek a telefonja időjárásán Budapest és Eger között Honolulu van beállítva egy kis otimizmus-morzsaként – nagyon örülök ennek az időnek. Egyrészt boldogsággal tölt el, hogy úgy tudok kilépni a belvárosi barlangomból, hogy nem érzem magam jegesmedvének, másrészt szinte mosolyog a lelkem a vastag felhőkön áttörő napsütéstől. Továbbá nagy öröm ez azért is, mert visszaköszön a három héttel ezelőtti római hétvége, ahol az egyik legnagyobb felüdülés volt az akkori itthoni komor és hideg időből kiszakadni a szinte mindig napsütéses olasz klímába.
Ennek hatására épp a római képeket nézegetem, és azon gondolkodom, hogy miért is szeretem azt az országot ennyire. Persze ott a kultúra, az emberek közvetlensége, na meg a gasztronómia, ami vitathatatlanul közel áll a szívemhez. De nem ezek azok, amik miatt élvezem az ottlétet – sokkal inkább azok a ,,tökéletlenségek", amik utánozhatatlanul bájossá és varázslatossá teszik a világnak ezt a kis szegletét. A képek lapozgatása között kezdtem elveszni a részletekben és képzeletben egy csokorba szedtem, hogy mik is jelentik számomra ezt a bájt:
♡ Imádom, hogy mindenki úgy beszél angolul, ahogy a nagymamám. Sehogy, de azt hangosan.
♡ A fentiekre visszautalva, épp ennek okán te egy hét múlva perfekt olasz tudással jössz haza.
♡ A KRESZ-t teljesen fölösleges lefordítanod vagy elmagyaráznod egy olasznak. Nem létezik elsőbbség, nincs megállni vagy behajtani tilos, a piros lámpa pedig csak egy jó tanács. Szóval nagyjából úgy vezetnek mint én.
♡Imádom, hogy este kilenc után a saját gondolatodat sem hallod az éttermekben. Az evés és az étterembe járás egy közösségi program, afféle tradíció, aminek hetente legalább egyszer megadják a módját. Rajongok az ilyenkor megjelenő zsivajért, szinte zenél az anyanyelvük.
♡ Kávé reggelire, kávé ebédre, kávé vacsorára, majd kávé desszertnek. Ámen.
♡ Bufalino. Ez volt az első szó, amit megtanultam olaszul; egészen pontosan az olasz konyhának az autópálya mellé való kiszervírozását jelenti egy nagy adag bivalymozzarella és prosciutto személyében. Az Autogrill-ben kapható és szinte pillanatok alatt elfogy, nem véletlenül.
♡ Imádom, hogy egymás számára ismeretlen emberek fél pillanat alatt képesek a semmin összeveszni, majd két perces hangos kiabálást követően öreg barátokként borulnak össze.
♡Meggyőződésem, hogyha az olaszokon múlna, akkor minden napot munkaszüneti nappá nyilvánítanának. Sajátos hozzáállásuk van a pihenéshez, a napi rutinhoz, magához az élethez, amiben még turista szemmel nézve is megnyivánul az a felfogás, miszerint az nem abból áll, hogy a túlzott hajtás és kimerülésig való dolgozás mellett elfelejted élvezni.
♡A mondás szerint, amikor Isten megteremtette Olaszországot, elgondolkodott, hogy túlságosan igazságtalan a többi országgal szemben, ugyanis minden jót és szépséget erre a földrészre osztott. Ezért ezen dolog ellensúlyozására megteremtette az olaszokat. Jogos.
♡ Soha semmit nem csinálnak kétszer egyformán, így nem várhatod el tőlük, hogyha egyszer valamit már jól megcsinált, akkor az másodjára is pont ugyanúgy fogja. Vélhetőleg ez (is) az oka, hogy ,,Róma sem egy nap alatt épült."
Ahogy a képeken végigértem, kinéztem a gépem mögül és az utcán járó embereket vizsgáltam. Szerencsére a világ országai és emberei nem egyformák, és ez így van rendjén. Néha bármennyire is elvágyódom, bármennyire is vonz, hogy az kiszakadjak itthoni légkörből, szeretem ezt az ékszerdobozt, ahol élek, és örülök, hogy itt is a magam kis ,,tökéletlen" világa vesz körül.
Vélhetőleg az utolsó szép és enyhébb őszi napoktól ezzel az outfittel köszönök.
Con amore,
Zsófi
♥
(...és ha már a blogom is olaszul lett anyakönyvezve, akkor itt egy kis emlék Rómából :) – 10.24.14.)
Szoknya és felső: H&M
Kabát: ZARA
Cipő: Nike
