HALLOWEEN A SÜTŐBŐL
– Sütőtökös-ricottás-tökmagkrémes lasagne –

Menthetetlenül félős vagyok, még egy természetfilm kegyetlenebb részeit is kitakarom. Épp ezért tabu számomra az összes horror vagy minden más műfaj, amiben vér folyik, továbbá nem bírom az ijesztgetős játékokat, a váratlan meglepetéseket, sőt egy-egy ijesztő maszkkal ki lehet kergetni a világból... Szóval ahogy a barátom mondaná, velem is csak többen lennénk a harcmezőn.

A Halloween számomra határvonalon mozog; egyfelől van egyfajta Hitchcock jellege a Halloweent körülölelő napoknak, aminek okán óckodom mindenféle ünnepléstől, másrészt viszont nagyon belsőségessé teszi az ünnep eredeti mondanivalója és célja, így ezelőtt mindenképpen tisztelgek. A fentiekre tekintettel ezt nem azzal teszem, hogy két koktél után halottnak öltözött menyasszonyként berontok a 40/60 arányú vámpír/boszorkány tömegbe, hanem a saját terepemen igyekszem megadni az alkalom módját. Ennek okán ilyenkor eleget teszek a hagyományos tökfaragásnak – melyet idén végre sérülés nélkül úsztam meg, valamint a tököt, mint alapanyagot felhasználva készítek valamit az asztalra is.
Néhány hete betévedtem az ÜVEG/HÁZ design és borkereskedésbe, ahol egyből magával ragadott a hely hangulata – valljuk be, ez nem volt nehéz, ki ne érezné jól magát prémium borok, teák, csokik, olajok és egyedi kiegészítők között. Magamhoz híven nagyjából egy bő órát keringőztem a borok és a konyhai alapanyagok kínálata között, míg végül kiválasztottam, hogy ki jön velem haza. A táskámban végül egy Donum Terrae mandula- és tökmagkrém, valamint egy lilahagymazselé landolt. Hazaérvén egyből a kiskanálért nyúltam és leteszteltem az aznapi zsákmányt. Önmagában mindkét krém meglehetősen sűrű és tömény, így célszerű azokat valamivel vegyíteni, viszont az illata annyira kellemes, hogy az ember lánya képes lenne egy esti film alatt bekanalazni az egész üveg tartalmát.
Elsőként a tökmagkrémet használtam fel. Szerettem volna, ha az íze nem "nyersen" köszön vissza, hanem valamilyen készétel részeként. Korábban már készítettem sütőtökös lasagne-t, ami hasonlóképpen volt mindenféle jóval megpakolva, így azt a receptet továbbgondolva – és a krémet beépítve – elkészítettem a mostani sütőtökös-ricottás-tökmagrémes változatot.
Valószínűleg elsőre túl töménynek hat ez a három hozzávaló, tekintettel arra, hogy a ricottát leszámítva önmagukban véve is elég karakteres ízzel bírnak. Két éve – amikor a tökmagkrém helyett pestót használtam – ezt az ételt a konzervatívabbnak mondható, nem egy gourmet-megszállott nagyszüleim elég készültem letenni; mondanom sem kell, egy fél délelőttöt töltöttem azzal a siránkozással, hogy maradnom kellett volna a klasszikus rántott húsnál, ahol az uborkasaláta nyújtja a legnagyobb gasztroélményt. A lasagne azonban átesett a teszten, és legnagyobb meglepetésemre minden tányérról elfogyott... Szóval nagy bátorsággal merem állítani, hogy a hozzávalók remekül működnek együtt.
Az elkészítése pedig nem egy nagy ördöngősség – voltaképp a legnehezebb része, hogy képesek legyünk hiánytalanul mindent összeszedni a bevásárlólistáról. Ha ezt a szintet megugrottuk, már tényleg művészet elrontani (hozzáteszem, a szívemen viselem a művészet sorsát, ezért elsőre egy rossz tésztának hála el is rontottam).

Hozzávalók:

lasagne tészta (7 lap)

20 dkg darált hús – célszerű dagadóból 

(a hús sütéséhez kevés pirosarany és gulyáskrém)

20 dkg tejszínes krémsajt

2,5 dkg parmezán

A tökmagos krémhez:

2 tk Donum Terrae tökmagkrém

3 ek mascarpone

2 ek tejszín

A sütőtökös krémhez:

30 dkg sütőtök 

0,6-0,7 dl tejszín

cayenne bors

só

1 ek (friss) zsálya 

(a szárított nincs az élmezőnyben, sőt abból meglátásom szerint kevesebb is elég)

A ricottás krémhez:

25 dkg ricotta

1 gerezd zúzott fokhagyma

0,7 dl tejszín

szerecsendió

só, bors

Első lépésként a sütőt melegítsük elő 200 fokra, majd a darált húst zsiradékon egy kevés sóval, borssal, és ízlés szerint pirosarannyal és gulyáskrémmel ízesítve pirítsuk meg, majd tegyünk félre.

A sütőtökös krémhez a sütőtököt vágjuk félbe, a magját távolítsuk el, majd körülbelül egy órára helyezzük a 200 fokos sütőbe. Mikor puhára sült, kanalazzuk ki a húsát, majd egy botmixer segítségével vegyítsük el a tejszínnel, késhegynyi cayenne borssal, sóval és az apróra vágott zsályával. 

A ricottás krémhez egyszerűen keverjük össze a fent felsorakoztatott hozzávalókat, majd tegyünk hasonlóan a tökmagos krémmel is.

A lasagne összeállítása előtt a sütő hőmérsékletét emeljük 220 fokra, az ugyanis magasabb hőfokot kíván majd.

Ha összehamupipőkéztünk minden hozzávalót, már csak a lasagne összeállítása maradt hátra: egy tepsi (én 17x25 centimétereset használtam) aljára fektessünk le egy réteg lasagne lapot, majd kanalazzuk rá a ricottás krém felét, majd a tökmagos krém 1/4-ét. Jöhet rá az újabb tésztalap, majd a sütőtökös krém fele és a tökmagos krém 1/4-e, majd egy újabb lap. A harmadik réteg a darált hús lesz, szintén egy lappal lefedve, a negyedik és az ötödik szintet pedig – az első kettőhöz hasonlóan – a ricottás és a sütőtökös krém adja a tökmagos krémmel. Mikor az utolsó réteg is lezárult egy lasagne lappal, vastagon kenjük meg sajtkrémmel és zárásként koronázzuk meg egy nagy adag parmezánnal.

Hogy szép pirult legyen a tetején a sajt, lefóliázva süssük 20 percig, majd 10-15 perc alatt (immáron fólia nélkül) pirítsuk készre.

0

AZ ÉN CSOKISZUFLÉM
-málnapürével és Oreo fagyival-

A csokiszuflé elfogyasztásánál csak egy jobb dolog van: amikor elkészíted életed első csokiszufléját... Majd a másodikat, harmadikat, negyediket és végül az ötödiket, míg végül olyan nem lesz, mint amilyennek lennie kell. Igen, egészen pontosan ötször csináltam meg kis szünetekkel egymást követően, míg végül nagy örömömre sikerült eltalálnom a pontos arányokat és a sütési időt. A menet nem volt egyszerű: legalább tíz tábla csokoládé megvásárlásával élénkítettem a gazdaságot (és a szervezetemet); hol csokipudingot, hol csokis muffint gyártottam souffle helyett, egészen addig, míg végül megváltásként tekinthettem a sütemény emelkedésének rituáléjára, majd a szufléból kifolyó csokilávára. Az órákon át tartó küzdelmemet sem a mosogatógép, sem a konyha, sem a családom nem bírta, félúton mind feladták. Innen is elnézést kérek Tőlük, kétségtelen, hogy a sorozatos kóstolgattatással csokoládémérgezésbe taszítottam őket és hosszú évekbe fog telni, míg kiheverik a túladagolást és újra képesek lesznek megkívánni ezt a desszertet.
Maga a sütemény elkészítése nem annyira bonyolult, mint amennyire azt a többség hiszi. Tulajdonképpen, ha az ember kezében van egy jó recept és egy jó robotgép – na és nem árt egy megbízható sütő sem–, akkor túl sok meglepetés nem érhet.

Mindazonáltal nem tudok nem elfogultan vélekedni, tekintettel arra, hogy a csokoládé szuflé az egyik kedvenc édességem. Talán túlzás megszemélyesíteni egy süteményt, de pont azt jelképezi számomra, amit én is vallok az emberekről, az értékekről, a küllemi dolgokról, vagy akár magáról az életről. Ha valamit vagy valakit kívülről szemlélünk, hajlamosak vagyunk csak a látottak alapján ítélkezni és ez alapján szelektálni, miközben elfelejtjük észrevenni a rejtett, ám de annál fontosabb értékeket. Bármennyire is valljuk, hogy elszakadunk a felszínesnek tartott a dolgoktól, a külsőségeknek élünk, mindig többet akarunk látszatni, stílus és pénz alapján szelektálunk emberek között, törekszünk, hogy olyanok legyünk, akik igazából nem is vagyunk... Csak mert a külső dolgok azok, amik először impulzust ébresztenek a másikban.
Így van ez a desszerteknél is; meggyőződésem, hogy az emberek nagyobb bizalommal választanak egy tetszetős műsüteményt, mint egy sötét színű, összerogyott csokoládékupacot. Ugyanakkor ha valamiben minél mélyebbre jutunk, annál inkább fedi fel a valódi énjét és mutatja meg, hogy mennyivel több, mint amit elsőre gondoltunk róla... És ez az, amit a csokiszufléban leginkább szeretek.

Hozzávalók (2 magasabb falú souffle formához):
-  75 gr vaj
- 125 gr legalább 75%-os étcsokoládé (én többfélét vegyítettem: volt köztük narancsos csoki, 75%-os és nagyjából 1/4 rész 99%-os csoki)
- 1 chilipaprika
- 2 tojás
- 63 gr porcukor
- 20 gr liszt
- 10 gr hollandi kakaópor
- 100-150 gr málna
- porcukor
- mandulabél

Elsőként a formákat a legapróbb részletekig kivajazom – így nem tapad az edényhez, ha a ,,kifordításra" kerül a sor –, valamint a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A robotgépbe helyezem a 2 tojássárgáját a porcukorral, és egészen addig keverem a legmagasabb fokozaton, míg a krém elveszti a sárgás színét és fehérbe nem megy át. Ez legalább 10-15 percet vesz igénybe, azaz pont megfelelő időt nyerünk arra, hogy előkészítsük a csokoládét. Utóbbiból érdemes minél jobb minőséget választani, elvégre is ez adja a süti szívét-lelkét. (A hozzávalók leírásánál említettem, hogy több típusú csokit használtam fel, melyek más-más ízt vittek a süteménybe: a narancsos kellemes ízvilágot kölcsönzött a desszertnek, a 75%-os az alapját jelentette a süteménynek, a 99%-os pedig ércesebbé, karakteresebbé tette a krémet. Ha megfogadtok egy tanácsot, a 75%-os mellett legalább a narancsosat próbáljátok ki, sokkal finomabb lesz vele a végeredmény.)

A csokit törjük kisebb darabokra és vízfürdő fölött – lassan kevergetve – olvasszuk fel a vajjal. 

Ha már szép krémes állagú, adjuk hozzá a kimagozott chilit és hagyjuk benne néhány perig, míg egy kevés kioldódik a csípősségéből. Ezzel nem az volt a célom, hogy elvigyem a szuflét egy pikáns ízvilágba, csupán azt vettem észre, hogy sokkal dominánsabbá tette a csokoládé karakterét.

Míg hűl a csokis krém, a tojásfehérjét kemény habbá verem, majd félreteszem, hogy a megfelelő időben bevetésre kész legyen. Ha mindezzel elkészültem, a chilit eltávolítom a csokiból, és – a robotgépet kisebb fokozatra állítva – apránként hozzáadom a tojásos-porcukros krémhez. A gép ennyi szerephez jutott, innen érdemes egy keverőlapáttal dolgozni, hogy minél lágyabbra tudjuk a tésztát összekeverni, anélkül, hogy bármelyik hozzávalóban "kárt tennénk". 
Ha a csoki jól elkeveredett a tojással és a porcukorral, az említett keverőlapáttal hozzákeverjük a tojásfehérjét, majd ha a massza már homogén, jöhet apránként beleszitálva a kakaóporral egybevegyített liszt is. Ezt is néhány perc alatt alaposan összeforgatjuk a lapáttal, majd egy-egy souffle formába öntjük.

Itt jön a legnagyobb mutatvány. Az én csokiszuflém 11 percet töltött a sütőben, míg végül készre nem sült. Nem 10-et, nem 12-t. Ugyanakkor minden sütő más, így ezt a számot csak iránymutatóként tartom fenn. Érdemes 8-9 perc után kémlelni a sütőt, és kitapasztalni (akár csak elsőként egy sütőbe helyezett "kísérleti alanyon"), hogy hány percet vesz igénybe a sütés – szem előtt tartva: a lényeg, hogy a kívül kérges forma, belül forró és krémes csokit rejtsen. 

Hogy a csoki töménységét és édességét ellensúlyozzam, ,,köretként" egy egyszerű forró málnapürét készítettem. A málnát egy lábasban felforrósítottam, majd villával összetörtem, végül ízlés szerint porcukorral finomítottam a savanyúságán.
Az összképet pirított mandulával és egy kevét Oreo fagyival tettem teljessé.
Próbáljátok ki! :)

Zsófi

0