Senso della moda: DREAM BIG

Kiskorom óta dédelgetett álmom, hogy egy nap a nevem majd ott díszeleg megannyi ruhadarab egy szegletén és szórólap módjára osztogatgatom a "Kovács Zsófia - divattervező - mindenalmomvaloravalt@gmail.com" névjegykártyámat. Idővel szűkült a kör, körvonalazódott, hogy leginkább az esküvői ruhák felé orientálódok, majd a kör még szűkebb lett, mikor világossá vált, hogy nincs különösebb tehetségem a rajzoláshoz, varrni pedig csak nyílegyenesen tudok. Valljuk be, ezzel a marketinggel kevés ruhát adtam volna el; nem lett volna az a menyasszony, aki örült volna neki, hogy élete legszebb napján egy "függönyben" áll az oltár előtt. Szerencsére azonban egyre több olyan lány van, aki nem fél belevágni a divattervező szakmába és nem akar megfelelni a sablonelvárásoknak és azoknak a szakmáknak, amiket ma itthon oly nagyra tartanak – mondván bármi lehetsz egy erős diploma után. Úgy gondolom, sokkal nagyobb bátorság és határozottság kell ahhoz, hogy valaki tudja mihez van tehetsége, tudja mit akar és nem is fél elvinni az életét ebbe az irányba ahelyett, hogy később kitörési lehetőségeket keresne a megszokott hétköznapokból. Szerencsés vagyok, hogy több olyan embert is ismerhetek, akik ezt az életutat választották és magasan kilógnak az átlagemberek közül. Az egyik ilyen lány Gyetvai Anna, a Bisou Minou tervezője. Annát még a gimnáziumban ismertem meg, noha mivel fölöttem koptatta az iskolapadot, leginkább csak látásból tudtam ki is ő. Azzal viszont még ennek ellenére is tisztában voltam, hogy már fiatalon divattervezőnek készült és a legjobb úton volt affelé, hogy ezt megvalósítsa. A közösségi médiának hála volt szerencsém végigkövetni az életútját és nagy örömömre konstatáltam, hogy idén nyáron a Modart divatbemutatójának keretein belül bemutathatta első kollekcióját, ami a recycling elvére épült. Anna elárulta, hogy szeretett volna a hagyományos értelemben vett "újrahasznosítástól" eltérően – más elvet követve – kreatív, bohém, de mégis viselhető kollekciót alkotni. A legszimpatikusabb számomra az a látásmód volt, mely választ ad arra, hogy hogyan lehet a csúnyább, kevésbé esztétikus otthoni eszközökből olyan egészet kreálni, amelynél elveszik egy-egy tárgy eredeti funkciója és olyat láttat magából, amit máskülönben sosem vennénk észre.
Az én kedvencem a felmosófejből, szemeteszsákból és lefolyószűrőből készült kabát volt, ami engem első ránézésre az egyik kedvenc virágomra, a napraforgóra emlékeztetett. Másrészt pedig mind a fazonját, mind a feltűnő díszítését tekintve tökéletesen passzol a ruhákról alkotott szemléletem keretei közé: imádom, ha az összkép egyik alkotóeleme egy hangsúlyos darab, így érzem befejezettnek és egyedinek az összeállítást.

Anna, remélem még sok szép kreációval bővíted a magyar tervezők palettáját és nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a ruhádat viselhettem. Már alig várom a következő kollekciódat!

Zsófi