DREAM BIG

Kiskorom óta dédelgetett álmom, hogy egy nap a nevem majd ott díszeleg megannyi ruhadarab egy szegletén és szórólap módjára osztogatgatom a "Kovács Zsófia - divattervező - mindenalmomvaloravalt@gmail.com" névjegykártyámat. Idővel szűkült a kör, körvonalazódott, hogy leginkább az esküvői ruhák felé orientálódok, majd a kör még szűkebb lett, mikor világossá vált, hogy nincs különösebb tehetségem a rajzoláshoz, varrni pedig csak nyílegyenesen tudok. Valljuk be, ezzel a marketinggel kevés ruhát adtam volna el; nem lett volna az a menyasszony, aki örült volna neki, hogy élete legszebb napján egy "függönyben" áll az oltár előtt. Szerencsére azonban egyre több olyan lány van, aki nem fél belevágni a divattervező szakmába és nem akar megfelelni a sablonelvárásoknak és azoknak a szakmáknak, amiket ma itthon oly nagyra tartanak – mondván bármi lehetsz egy erős diploma után. Úgy gondolom, sokkal nagyobb bátorság és határozottság kell ahhoz, hogy valaki tudja mihez van tehetsége, tudja mit akar és nem is fél elvinni az életét ebbe az irányba ahelyett, hogy később kitörési lehetőségeket keresne a megszokott hétköznapokból. Szerencsés vagyok, hogy több olyan embert is ismerhetek, akik ezt az életutat választották és magasan kilógnak az átlagemberek közül. Az egyik ilyen lány Gyetvai Anna, a Bisou Minou tervezője. Annát még a gimnáziumban ismertem meg, noha mivel fölöttem koptatta az iskolapadot, leginkább csak látásból tudtam ki is ő. Azzal viszont még ennek ellenére is tisztában voltam, hogy már fiatalon divattervezőnek készült és a legjobb úton volt affelé, hogy ezt megvalósítsa. A közösségi médiának hála volt szerencsém végigkövetni az életútját és nagy örömömre konstatáltam, hogy idén nyáron a Modart divatbemutatójának keretein belül bemutathatta első kollekcióját, ami a recycling elvére épült. Anna elárulta, hogy szeretett volna a hagyományos értelemben vett  "újrahasznosítástól" eltérően – más elvet követve – kreatív, bohém, de mégis viselhető kollekciót alkotni. A legszimpatikusabb számomra az a látásmód volt, mely választ ad arra, hogy hogyan lehet a csúnyább, kevésbé esztétikus otthoni eszközökből olyan egészet kreálni, amelynél elveszik egy-egy tárgy eredeti funkciója és olyat láttat magából, amit máskülönben sosem vennénk észre.
Az én kedvencem a felmosófejből, szemeteszsákból és lefolyószűrőből készült kabát volt, ami engem első ránézésre az egyik kedvenc virágomra, a napraforgóra emlékeztetett. Másrészt pedig mind a fazonját, mind a feltűnő díszítését tekintve tökéletesen passzol a ruhákról alkotott szemléletem keretei közé: imádom, ha az összkép egyik alkotóeleme egy hangsúlyos darab, így érzem befejezettnek és egyedinek az összeállítást.

Anna, remélem még sok szép kreációval bővíted a magyar tervezők palettáját és nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a ruhádat viselhettem. Már alig várom a következő kollekciódat!

Zsófi

Kabát: Bisou Minou 

(IDE kattintva még többet tudhattok meg a kollekcióról)

Nadrág, cipő, top: ZARA

Gyűrű: I AM

Táska: Stradivarius (2013 Fall)

Simon Péter Photography

0

BRUNCH

Megszállottként rajongok a laktató reggelikért, így különösen az ebéd és a reggeli szerelemgyerekeként megjelenő brunch lakomákért. Az eddigi írásaim alapján nem titok, a konyha az egyik szerelmem, az evés pedig a szenvedélyem. Bárhol, bármennyit. Mindez ellenére azonban hazudnék, ha azt állítanám, hogy olykor-olykor nem férkőzik be a "soványnak kell lenni" közfelfogás a mindennapjaimba – így a konyhámba is. Elfogadni ezt könnyű, megtartani már nehezebb. Noha sosem tudtam, hogy magamnak akarok-e megfelelni vagy az engem körbevevőknek, de úgy éreztem, a 21. század elvárása, hogy ráálljak azokra az ételekre és hozzávalókra, amikről mindenki elhiszi, hogy ennél egészségesebbet még nem termett a föld, holott nyilvánvaló, hogy egy műanyag burokban kreált trendhullámról van szó, melynek keretein belül elhitetjük magunkkal, hogy a gyomrunk csak azt fogadja be, amit a paleolit kor emberének szervezete, vagy hogy a szénhidrát napjaink nagy ellensége. Relatíve tehát megtagadunk magunktól olyan alapanyagokat, amelyek nélkül nem lehet ízletesen főzni, és mindezt azért, hogy eleget tegyünk napjaink ideálképének – na meg az ősemberének, ahogy az új mozgalom hirdeti.
Természetesen fejet hajtok azelőtt, aki képes az egészségtudatos táplálkozás érdekében lemondani bizonyos alapanyagokról és van ereje ahhoz, hogy csukott szemmel elmenjen egy cukrászda mellett, ugyanakkor nem tudok azonosulni azzal, hogy valaki úgy éljen le egy életet, hogy mindennap csak egyhangúsággal fűszerezett, minimális kalóriatartalommal rendelkező fogás kerüljön az asztalára. Hiszek abban, hogy az étel nem csak létszükséglet, hanem a hétköznapok apró művészete, ami csak akkor tud kiteljesedni, ha annak megadjuk a módját. Így a magam részéről imádok órákig pepecselni egy-egy fogás fölött, szépítgetni, formázni, ízesebbé tenni, ami remélhetőleg nem csak engem, hanem azokat is boldoggá teszi, akiknek azt készítem. Imádok kis lángosos helyekre járni, nagy tésztalakomákat tartani a barátnőkkel, a nagyszüleimnél elfogyasztani a vasárnapi ebédet, és élvezni, hogy olyan ízek találkoznak a tányéromon, amik megteljesítik a teljes összhangot a legegyszerűbb vagy épp legnemesebb hozzávalók között. Lehet, hogy nem én vagyok a lányok között a legvékonyabb és biztos, hogy nem is a legegészségesebb, viszont vitathatatlanul azok közé tartozom, akik teljességgel tudják élni az életet.
Az én "teljességem" szerves része – ahogy azt a bejegyzés elején említettem is – a jól elkészített, és az ebédet is kimerítő reggeli, azaz a brunch. Legyen ez otthon vagy egy elegánsnak és kifinomultnak mondható reggelizőhelyen, de szeretem megadni a módját – elvégre is ha már villásreggeli, akkor az legyen is méltó az elnevezéséhez.
A kedvenc főszereplőm a reggeli előadásokban a tojás, így ebben a bejegyzésben a franciák egyik különlegességét, az oeufs en cocotte-t készítettem el.

Hozzávalók 2 adaghoz:

•  2 tojás
• 4 szeletnyi camambert
• 4-5 szelet bacon
• 4 evőkanál főzőtejszín
• 2-3 szál újhagyma
• só
• bors
• vaj

Az előkészületet a szuflés edénykék alapos kivajazásával indítom, majd előmelegítem a sütőt 200 fokra. A hagymát egy kevés vajon megfonnyasztom, a bacont pedig kis cikkekre darabolva megpirítom. Ezt követően összeállítjuk a hozzávalókat: az edények aljára helyezem a 2-2 szelet camambertet, majd egyenletesen elosztom a megfonnyasztott hagymát és a bacont, amit majd a tojás követ. Az utóbbit érdemes először egy kis pohárba beleütni, majd onnan a szuflés formába áttölteni, vigyázva arra, hogy a tojássárgája szépen egyben maradjon. Végül "védőpajzsként" 2-2 evőkanál főzőtejszín jön, amit óvatosan a tojásra kanalazok. Sózom, borsozom és belehelyezem egy magasfalú tepsibe, amit a formák feléig megtöltök forró vízzel. A sütőbe téve 10 percig sütöm. Az oeufs en cocotte akkor tökéletes, ha a tojásfehérje fehérré válik a sárgája pedig krémesen lágy marad.
A lehetőségek tárháza ezentúl végtelen, ki mit szeret, azt rak bele alapon. Remekül mutat például spárával is, de példának okáért barátnőm pesztóval koronázta meg. Kísérletezzetek bátran!

Jó étvágyat,
Zsófi

0

SNOW WHITE

Kissé fordítva működök, el kellett telnie a nyárnak, hogy megtaláljam a tökéletes bio cipőt. A papuccsal sajnos nem sikerült konszenzusra jutnom, bármennyire is próbáltam magamra erőltetni a vidéki kórházak sztárját, nem sikerült. A szezon elején az első lelkes utam a Birkenstockba vezetett, azonban hamar be kellett látnom, hogy bár az ismert bloggerek lábán kétségtelenül jól mutat ez a stílus, rajtam viszont úgy fest, mintha most léptem volna be a helyi földművelők szakszervezetébe. 

Az igazat megvallva tudtam, hogy ez is csak egy újabb divathóbort, aminek hála én is be akarok állni a sorba és csatlakozni az egy évvel ezelőtt még gusztustalannak és ízléstelennek tituált lábbelit viselők sorába, de mindez ellenére továbbra is megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem az efféle bőrdarabok után.

Miután az ötödik darabot próbáltam és állapítottam meg, hogy nemcsak hogy nem áll jól, de még képesek is egy vagyont elkérni a leggagyibb gyógypapucs utánzatokért, elgondolkodtam valóban létszükséglet-e, hogy ott álljon a gardróbomban, majd a jövőben – mikor már elmúlt a kifizetett tízezresek iránti fájdalom – leselejtezzem itthoni kert-túró papucsnak.

Nem hazudtoltam meg magam, legalább félórán át fárasztottam az eladót és nézegettem a lábamon a papucsot, miközben fejben összeállítottam a saját pro-contra listámat.

• Kényelmes. 
• Kényelmes.
• Kényelmes.
• Kényelmes.
• Kényelmes.

• Valószínűleg amilyen hamar jött, olyan hamar le is cseng, így jövő ilyenkorra visszakerül oda, ahol eddig kiteljesedhetett.
• Senki sem örül annak az érzésnek az utcán, mikor nem tudja, hogy az idétlen öltözete miatt bámulják-e meg, vagy azért, mert valami a talpára ragadt.
• Bekorlátozza, hogy mit visel(het)sz.
• Úgy fest, mintha elfelejtetted volna átvenni a cipőd és az otthoni papucsodban indultál volna útnak.
• Mikor meglátod, hogy a papucsod hasonmása ott ragyog a kismamacipők és a zetoros szandálok mellett a piacon.
• Az érzés, mikor falunapon beépülsz a Korda Gyurinak ujjongó nénik körébe.
• Miután mindenhol sold out lett meglátod, hogy nagymamád ilyen papucsban szedi a zöldséget a kertben.
• Mikor ultimátumot kapsz: vagy a szerelmedet választod vagy a papucsod.
• Azon kapod magad a balatoni lángososnál, hogy a fecske úszónadrág mellett ez a leggyakoribb tényező
• Olyan széles lábat varázsol, mintha békatalpban mennél az utcára.

Végül a kontrák álltak nyerésre így bármennyire is sajnáltam, hogy lemaradok erről a divatőrületről más alternatíva után kutattam, amelyet végül a Cupléban találtam meg. Kétségtelenül egy giccshalmaz ez a szandál, tekintve az arany-leopárd párosítást, viszont leírhatatlanul kényelmes, amelyet a speciális kiképzésű gyógytalpának köszönhetünk – és elvégre ezért nyert magának ekkora "hatalmat" a kevésbé elegáns gyógypapucs is, amelynél mára már nem a kényelem, hanem a divat jelenti a prioritást. Mindez ellenére hóbortok ide vagy oda, évek óta most először sikerült becsempészni a divatos cipők zárt körébe a kényelmet, mint potenciális tényezőt, ezért mindenképp plusz pont jár.

Az outfit további részéért viszont számomra egy mínusz pont dukál; mentségemre szóljon azonban, hogy amikor az outfitet fotóztuk még mindenki a strandon lógatta a lábát. Bízva azonban a következő napok adta jobb időben és a vénasszonyok nyarának áldásos mellékhatásaiban, gondoltam nem haszontalan, ha egy csupa fehér szettel búcsúztatom a nyarat – hátha még tudok hasznosítható ötletet csempészni a mindennapjaitokba.

Legyen szép hetetek,
Zsófi

SHORT: Mango, 
ÁTTETSZŐ TUNIKA: Zara
CIPŐ: Cuplé
TÁSKA: Michael Kors
ÉKSZER: I AM

Simon Péter Photography

0