Pages

Search This Blog

2014. március 23., vasárnap

BRAMASOLE

Évekkel ezelőtt -amikor először utaztam Olaszországba- megdöntöttem a "nincs szerelem első látásra" elméletet. Noha románcunk csak távkapcsolati szinten működőképes, nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe az ország valamelyik szeglete. A szívemhez legközelebb az Itália északi részén fekvő Toszkána áll, amely mind sajátos bájával, mind a maga jellegzetes toszkán stílusával megnyerte a szívemet.
Épp ezért nem véletlen, hogy a lakásunk is ezt a hangulatot idézi, melynek eredményeképp olyan hazajönni, mintha a saját "Napsütötte Toszkánámat" élném. A lakberendezés során igyekeztünk minden alkotóelemet gondosan kiválasztani, amelyek mára már a lakás minden szabad pontját megtöltötték az olasz stílus egy-egy "hozzávalójával". Ennek ellenére minden itáliai utunk után olyanok vagyunk, mint egy amatőr drogcsempész, még az ülés alatt is lapul valami, ami a hosszú kilométerek után hazajöhet velünk... Legyen ez egy aprócska dekortárgy vagy egy -az autó méretével összeegyeztethetetlen- bútordarab. Mindez addig tetőzött, míg végül mára már csak a falon maradt szabad hely, így a mai posztom tárgyát is kénytelen voltam erre a területre szorítani.
Az itt szereplő ékszertartó ötletét még hónapokkal ezelőtt láttam egy magazinban, amelyet már képzeletben be tudtam illeszteni az otthoni miliőbe, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb elkészítsem a saját változatomat is.


1. lépés:

Szükség lesz hozzá egy fadarabra, néhány fogantyúra, csavarra, szögre és két képakasztóra.
Az én deszkám a nagyszüleim régi kerítéséből származik; imádom, hogy az idő múlása és a valahai időjárási viszonyok kellőképpen "antikolták" a fán lévő festéket.
Ezentúl természetesen tökéletes egy hagyományos deszkalap vagy egy uszadékfa darab is, ebben az esetben azonban szükségetek lesz  festékre is, ha szeretnétek, hogy a fa színben is illeszkedjen a lakásban uralkodó színvilághoz.


2. lépés:

Jelöld be a fa hátán az akasztó kívánt helyét, majd jó erősen szögeld bele!
(A régebbi deszkákkal érdemes óvatosan bánni, mert a kiszáradt fa könnyen szétpattan az erős ütéstől.)



3. lépés:

Következő lépésként jelöld be a gombok helyét, majd egy erős ragasztóval ragaszd őket a helyükre VAGY kérj meg valakit, aki valamivel többet ért Nálad a műszaki dolgokhoz, hogy fúrja a megfelelő helyre a fogantyúkat. (Nálam ezt a szintet nem nehéz megugrani, egyrészt mert az általam birtokolt nulla tudásnál csak komolyabb szakértelem létezik, másrészt az erősebb tartás érdekében mindenképpen a masszívabb megoldás mellett tettem le a voksom. Ha viszont nem rendelkezel egy kisállat kereskedésnyi "nyakörvvel", ahogyan én, úgy megfelelő az említett ragasztós megoldás is.)


4. lépés:
Ne tedd tönkre a falat.
Apukámtól rámragadt, hogy egy apró képet is vízmértékkel és vonalzóval teszek ki, és hogy egy komplett Picasso rajzot készítek a felakasztani kívánt tárgy pontos helyéről, mielőtt azt felszögelem a falra.
Egy apró trükk: érdemes a szöget ferdén a falba kalapálni, így a nagy teher ellenére is sokkal ellenállóbb lesz.


5. lépés:
Jöhet a munka legjobb része,  a "mű" felhelyezése.



Lots of love,
Zsófi
0

2014. március 10., hétfő

SENSO

Az igazat megvallva, nem tartom magam a legnagyobb trendkövetőnek; csak olyat veszek fel, amiben jól érzem magam, nem erőltetem magamra sem azokat a ruhákat, sem azt a stílust, amelyet a divatmagazinok lapjain vagy az üzletek kirakatain keresztül sulykolnak belénk.
Így hát rajongok a feketéért, és ez akkor is így marad, ha minden télen végig kell hallgatnom a "nem ismersz más színt" monológot. Nem hiszem azt, hogy egy ruha jól áll, csak azért, mert mindenki azt hordja. Nem hordok gyakran magassarkút, anélkül is képes vagyok elesni a saját lábamban. Ismerem a saját adottságaimat, igyekszem ahhoz mérten és az ízlésemnek megfelelően öltözni. 

Ezzel szemben két-három évvel ezelőttig meggyőződésem volt, hogy egy magára valamit is adó nőnek "kötelező" magára erőltetnie mindazt, ami megjárta a divatlapok hasábjait vagy azt, amit nap, mint nap az utcán látni. Ezért mindig próbálkoztam, hogy kilépjek a komfortzónámból, olyanokat hordtam, amik már akkor kényelmetlenek voltak, mikor az első lépést megtettem a bejárati ajtó után, valamint sorra mentettem le a bloggerek outfit képeit és próbáltam minél inkább rájuk hasonlítani. Utólag visszagondolva már látom, hogy a szekrényem csak olyan ruhákkal volt tele, amiket azért vettem meg, mert az valaki másnak állt jól. Tükröződött persze bennük a saját stílusom is, de közel sem formáztam meg azt a nőt, akit valójában mutatni akartam a világ felé. 
Az elmúlt időben -amikor a divatblogok a fénykorukat élik- ugyanezt láttam a legtöbb fiatal lányon. Noha ezek az oldalak azt a célt szolgálják, hogy valamelyest inspirációt nyújtsanak az öltözködéshez, illetőleg azt, hogy komplexebb ötleteket tárjanak az olvasói közösség elé, sokan mégis másként kódolják az efféle üzeneteket. Az ötletgyűjtést felváltotta a másolás, az újat felváltotta a szokás, az egyedit felváltotta a tömeg. Kezdett minden lány kissé egymás tükörképe lenni és az öltözködés elvesztette azt a funkcióját, amely (szerintem) ebben a témában az elsődleges, azaz hogy kifejezd önmagad.
Talán ennek is köszönhető, hogy cégek híres embereket kezdtek el "reklámfelületként" kezelni, kihasználva azt, hogy a fiatalok az imént említettek stílusát használják a sajátjuk pótlására.

Mindez persze nem összetévesztendő azzal, amikor ízléstől függetlenül egy-egy irányzatot magunkénak érzünk vagy amelyhez időszakosan kedvet kap az ember lánya – ahogy az történt sokaknál (köztük nálam is) példának okáért tavaly ősszel a grunge vonalat illetően. Természetes, hogy minden divatra érzékeny ember elcsen egy-egy ötletet a másiktól, vagy egy részletet az éppen aktuális trendből. Épp ebből kifolyólag meggyőződésem az is, hogy a divat inspirálja önmagát, elvégre így lehetséges az, hogy a régmúlt idők vonalai visszatérhessenek a 21. században is. Mindez persze a kreativitás, az újítás és az újítani akarás munkája. 

A fentiek tükrében bízom abban, hogy a mai outfit képekkel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy egy-egy ötletet elcsenve megtaláljátok, hogy mi az, amiben jól érzitek magatokat, mi az, ami azt sugározza, amit Ti képviseltek és mi az, amire azt mondhatjátok: ez ÉN vagyok.





Nadrág, ing, crop top, nyaklánc, táska: ZARA;
cipő: HÖGL

Simon Péter Photography
0

Shop my favourites: